Kertész Attila, a Magyar Kodály Társaság elnöke, Erkel Ferenc szülővárosában, Gyulán született 1942 április 3-án. Bátyja, a nála 16 évvel idősebb, idén már 96 éves Kertész Lajos zongoraművész, kiváló Bartók és Kodály előadó – a Kodály Társaság alapító-, és tiszteletbeli tagja. Szülővárosában folytatott középfokú tanulmányai után Debrecenben tanult tovább, mégpedig elsőként a Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1960-63 között, majd részben párhuzamosan, 1961 és 65 között, a Debreceni Konzervatóriumban, ahol nem kisebb nagyság keze alatt haladt előre a zenei grádicsokon, mint „a magyar elektronikus zene atyja” Pongrácz Zoltán (1912-2007). Ezt követően került Pécsre, ahol 1965-69 között a Tanárképző Főiskolán Tillai Aurél (1930-) növendéke is volt, s a főiskolai vegyes karban énekelt is a kezei alatt. Vélhetőleg az itt megtapasztalt pozitív élmények hatására és a Gulyás György alapította Debreceni Kodály Kórusnál hallott magas színvonalú énekkultúráéra építve jelentkezett Budapesten Párkai István Felsőfokú Karnagyképzőjére, ahol 1973-ban szerzett képesítést. Ezzel párhuzamosan folytatott tanulmányokat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1970-72 között, de a tanítást már 1968-ban elkezdte Pécsett, a Széchenyi István Gimnáziumban, ahol megalapítója volt az iskola férfi és vegyes karának. Tevékenységét 1973-ban a Janus Pannonius Gimnáziumban folytatta, ahol a Kodály Zoltán segítségével Ivasivka Mátyás által életre hívott ének-zene tagozat vezetője lett és megalapította a Bartók Béla Leánykart, s mindkettőt „vitte magával”, amikor 1975-ben a tagozat és diákjai az akkor még Dobó István utcai, később, 1982-től Kodály Zoltán nevét felvevő gimnáziumba költözött.
A Bartók Béla Leánykarral már a kezdetek kezdetén hatalmas sikereket ért el Kertész Attila, melyek közül az elsőt, Pécs Város Nívódíját már 1975-ben megkapták, a kiváló pécsi zeneszerző, Várnai Ferenc (1936-): „Tavasztól, tavaszig” című kantátájának felvételéért. Az azóta eltelt időben 25-ször elnyerték „Az Év Kórusa” címet, az Éneklő Ifjúság Érdemérmet, kétszer a Magyar Rádió Nagydíját, 9 nemzetközi verseny (Nantes, Bydgoszcz, Debrecen, Celje, Trnava, London, stb.) első díjait, egyszer még a Berlini Rádió Nőikarát is megelőzve! Gyakori műsorszámuk volt Pergolesi Stabat matere, melyet egyszer Maria Teresa Uribe és Kodály Zoltánné Péczely Sarolta közreműködésével adtak elő, de felléptek Fürst János (1935-2007) utolsó koncertjén, Mahler 3. szimfóniájának 5. tételében. Mi most Kodály Táncnótáját idézzük egy 2010-es Széchenyi téri koncertről.
Kertész Attila másik, jelentős iskolai kórusát, a Kodály Zoltán Ifjúsági Vegyes Kart 1978-ban alapította, és vezette 3 évtizeden át. Velük 2000-ben érte el a legnagyobb sikert, amikor ifjúsági kórus létük ellenére nemcsak első díjat nyertek a Budapesten megrendezett Kodály Zoltán II. Magyar Kórusversenyen, de a verseny Nagydíját is elnyerték. Erről a zsűri elnöke, Párkai István úgy nyilatkozott, hogy „a pécsi ifjúsági kórus erejét jól felmérve, úgy adta elő műsorát, hogy azt a legtökéletesebb színvonalon szólaltatta meg”. Kertész Attila pályáján jelentős fordulat volt 2001, amikor kiváló karnagyok, dr. Hegyi József (1913-1978) főiskolai tanszékvezető, Tillai Aurél (1930-), majd Nagy Ernő (1949-) örökébe lépve átvette a Mecsek Kórus irányítását, akiket elindított a versenyszereplések útján. Az általa 2015-ig vezetett kóruson belül létrehozta a Mecsek Nőikart, ugyanúgy főként egykori tanítványaira építve, akárcsak korábban is, az Erkel Ferenc Kamarakórusnál, vagy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Zeneiskolai Tanárképző Tagozatán, ahol 1977 és 2000 között igazgató helyettes volt Antal György (1917-2007) és Sasvári Attila (1939-2005) mellett. (Itteni kórusával az egyik legnagyobb tett, hogy Bartók egyneműkarainak zenekar kíséretes felvétele mellett Lendvay Kamilló (1928-2016) Dés László játszotta Szaxofonversenyében énekeltek.)
Elsőként 2004-ben, a spanyolországi Cantonigrosban nyertek folklór kategóriában, majd ezután Csehországban, Olomouc-ban lettek elsők mind női- mind vegyes kari kategóriában. 2006-ban pedig a budapesti Kodály versenyen – melynek nagydíját a Lakner Tamás vezette Bartók Férfikar nyerte, de kategória-győztes lett a Nagy Ernő vezette Laudate Ifjúsági Vegyes Kar is – a Mecsek Kórus Nőikara 1. díjas lett kategóriájában, míg a Vegyes Kar arany minősítést kapott, „nehogy már minden jelentős 1. díjat a pécsiek vigyenek haza”. Javaslok meghallgatásra egy különleges felvételt, Karai József (1927-2013) Estéli nótázás című kórusának, ritkán hallható vegyes kari változatát 2009-ből.
Nem véletlen, hogy már ekkor megkapta Kertész Attila a Liszt-díjat, főleg azok után, hogy már több testületi tagságot tudhatott maga mögött. A Magyar Kórusok és Zenekarok Országos Szövetségének – korábban KÓTA – tagja, a Pécs-Baranyai Kórus és Zenekari Szövetség alelnöke, a Magyar Kodály Társaság akkor még elnökségi tagja, 2018-tól elnöke, ami eddigi pályafutásának legnagyobb elismerése, méltán, hiszen épp Bartók és Kodály műveinek legkiválóbb előadói között jegyzik Kertész Attilát és együtteseit. Mégis, nekem – ha ez talán nem is elegáns – eszembe jutott a 2005-ben megjelent „Kortársművészet – Pécs” című könyvbe Kertész Attila művészetéről 2004-ben írt értékelésem, mely szerintem nemcsak a Liszt-díj indoklásához lett volna elegendő, de ma is megállja a helyét.
„Művészetét, karnagyi munkáját és együtteseit a rendkívül alapos elmélyültség, a legapróbb részletekre kiterjedő kidolgozottság és tökéletességre törekvés, valamint egy erőteljes, de differenciált hangzásvilág jellemzi, mely különösen a kortárs művek előadása terén Pécs zenei életén messze túlmutató, nemzetközi színvonalat eredményezett, melyet egykori kórustagjai további életükbe és későbbi kórusaikba is magukkal visznek.”
Értékelésem utolsó gondolatához kapcsolódva, ide kívánkozik, hogy Kertész Attila gondoskodott karnagyi munkája folytatásáról is, amikor a Bartók Béla Leánykart egykori tanítványának, a szólistaként is ismert Rózsa Bernadettnek adta át, majd – szülési szabadsága idejére – továbbra is vállalta az együttes vezetését a Tanár úr. A Kodály Zoltán Ifjúsági Vegyes Kar vezetését Várkonyi András vette át 2008-tól, míg a Mecsek Kórusét 2016-tól Balatoni Sándor orgonaművész, zeneszerző, a Pius Templom karnagya.
Most két különlegességet ajánlok Tisztelt Olvasóink és minden Zenebarát figyelmébe! Az első a szerb későromantika és modern zene nagy mestere, Sztevan Mokranjac (1856-1914) egyik kompozíciója, melyet 2009-ben a róla elnevezett és immár 44. Mokranjac fesztiválon adott elő az ő a szülővárosában, Negotinban a Mecsek Kórus. A másik egy 2012-es felvétel, melyen Kodály Hegyi éjszakák I. című művét vezényli a Bartók Leánykar élén a Kertész-tanítvány, Szabó Lívia, aki már a Vocapella énekegyüttes vezetője Novák–Szabó Líviaként.
Kertész Attila Liszt-díjas karnagy Estéli nótázás című, 80 éves jubileumi hangverseny megrendezését is a Novák–Szabó Lívia vezette Vocapella vállalta magára. Az eseményre 2022. április 8-án, pénteken este 6-tól, a Pécs–Kertvárosi Református Templomban kerül sor, ahol a 2007 óta a PTE címzetes egyetemi docens címét viselő Tanár Úr által egykor vezetett kórusok köszöntik jeles születésnapja alkalmából.
Fellép a Pécsi Egyetemi Nőikar, Antal Laura és Hoffner Tibor vezetésével, a Bartók Béla Leánykar Rózsa Bernadettel, az 1987-94 között Kertész Attila által vezetett Dombóvári Kapos Kórus, akiknek azóta Markovics Gábor a karnagya, a házigazda Vocapella, a 2016 óta dr. Balatoni Sándor által vezetett Mecsek Kórus és az ünnepelt, Kertész Attila által vezényelt Pécsi Nosztalgia Kórus. Másnap, szombaton 16 órától a Kodály Gimnáziumban is lesz egy másik rendezvény, melyen az egykori tanítványok ünneplik karnagy-tanárukat, majd 20 órától az Uránvárosban található Pécsi Kulturális Központban (a volt Szivárvány Gyermekházban) folytatódik az ünneplés, buli formájában.
Kertész Attila eddig vázolt pályaívéből is jól látható, hogy azon a zeneszakmai és versenysikerek mellett az egyik legfontosabb terület, a Bartók és Kodály nyomdokain haladó tanári, pedagógusi tevékenység volt, melyet személyes szakmai kitüntetései és elismerései is hűen tükröznek: 1982-ben Kiváló munkáért kitüntetést kapott, 1985-ben Baranya Megye Közművelődési díját, 1999-ben ugyanezt Pécs Városától is megkapta. 1990-ben Kiváló Pedagógus címmel ismerték el munkáját, 2001-ben pedig Pécs Város Érdemes Tanára lett, mely után a 2005-ös Liszt Ferenc-díj következett, majd 2006-ban a Magyar Művészetért Alapítvány Bartók Béla Emlék–díját kapta kórusai élén végzett, a magyar kórusmuzsikát előtérbe állító munkássága elismeréseként, 2007-ben KÓTA–díjat kapott, 2008-ban a Szerzői Jogvédő Hivatal (Atisjus) díját vehette át, 2009-ben a Kodály Zoltán Díjat, 2012-ben pedig Pécstől megkapta a Városháza Emlékérmet. Amint arról szóltunk már, Kertész Attila 2018-tól (a Magyar Örökség és Kossuth-díjas Szőnyi Erzsébetet, zeneszerzőt követő dr. Ittzés Mihály (1938-2018) zenetudós halála után) lett a Magyar Kodály Társaság elnöke. A most megosztásra kerülő kép elé annyi kívánkozik még részemről, hogy Kertész Attila jobbján a Kodály-módszer egyik kiváló, 99 évesen elhunyt pécsi zenetanára, Dr. Péczely Lászlóné (1921-2020), aki Kertész Attila pécsi főiskolai évei alatt gyakorlatvezető mentor-tanára volt, bal oldalán pedig Kodály Zoltánné Péczely Sarolta.
Dr. Péczely Lászlóné; Kertész Attila; Kodály Zoltánné Péczely Sarolta
a Bartók Leánykar 35 éves jubileumi koncertjén a Kodály Gimnáziumban
Ezúttal 3 különleges felvételt ajánlok figyelmükbe: az elsőn, Kodály Cigánysiratója szól a Bartók Leánykarral, aztán két Ave Maria következik Kertész Attila vezényletével: Orbán Györgyé a Mecsek Kórussal, Wolf Péteré pedig a Bartók Leánykarral.
https://www.youtube.com/embed/iHGIBhX8NVk
https://www.youtube.com/embed/6o_aQkoMcBw
https://www.facebook.com/watch/?v=473027650288921
Kertész Attilát köszöntő írásom vége felé engedtessék meg, hogy szóljak röviden a Vele való személyes kapcsolatról is. Az első alkalom emlékezetem szerint, amikor karnagyi munkájának rendkívül magas színvonaláról meggyőződhettem, az 1992 volt, amikor a Bartók Leánykarral kiadtak egy Kodály kórusműveket tartalmazó kazettát, mely a reveláció erejével hatott rám. Olyan sokszínű és árnyaltan differenciált hangzásvilág jellemezte hangvételét, mely még a Tillai Aurél-féle „Pécsi Kórusiskola” (Kossuth-díjas tanítványa, Dr. Kamp Salamon használta Pécsre visszatértekor, számomra az elsők között) hangzásvilágának ismeretében is feltűnően, kiemelkedően nemzetközi színvonalú volt.
Ezt követően az egyik Pécsi Nemzetközi Kamarakórus Fesztivál Pécsi Nemzeti Színházi Gáláján a Kodály gimnáziumi vegyes kar előadásában tapasztalhattam meg ugyanezt a magas színvonalat, melyet a zsűri is elismert, s ezt a díjat magam adhattam át. Ha már itt tartunk, nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy Kertész Attilának köszönhetően jó néhány, nemcsak megjelenésben, de hangban is fiatal, friss és szép hangú énekessel gazdagodott a pécsi operajátszás. Verdi Macbethjének Boszorkánykórusát most Bogányi Tibor vezényli.
https://www.facebook.com/watch/?v=1233338000010441
Ezután következő nagy élményem Kodály „gyermekkora legszebb hét esztendejének” helyszínéhez, Galántához kapcsolódik, ahová az ottaniakkal, kórusokkal és karnagyokkal négy évtizede szoros kapcsolatot ápoló Kertész Attila hívott meg. Amellett, hogy milyen magas színvonalon mutatták fel Kodály és utódai munkásságát a közönség mellett, a helyi és környékbeli kórusoknak is gazdag élményeket és példát felmutatva, de egy fantasztikus, kedves beszédű, és mindenben készséges kulturális szervezővel, Mézes Rudolffal is megismerkedhettünk, akit – és az általa segített felvidéki kórusokat – sok pécsi karvezető és kórustag is megismerhetett és szívébe zárhatott.
Mézes Rudolf gratulál Kertész Attilának
Idén, 2022. január 22-e, a Magyar Kultúra Napja tiszteletére, több mint négy évtizedes munkásságáért, és a kórusai élén átadott élményekért, gazdag felvidéki kapcsolattartása elismeréseként, a híres felvidéki íróról elnevezett Fábry Zoltán-díjjal jutalmazták Kertész Attilát.
Kertész Attilával az egyik maradandó élmény volt a szlovéniai Celjében megrendezett verseny, melynek részese lehettem, s ami mind szakmai, mind privát tapasztalatokban gazdag volt. Előbbiek alapját az adta meg, hogy végighallgathattam a résztvevő együttesek műsorát s az eredményhirdetést is, mely a korábbi versenyekhez képest is nyújtott érdekességeket. Miután végigjegyzeteltem és értékeltem a fellépők produkcióit, örömmel nyugtáztam, hogy Kertész Attila lányait ugyanúgy, ahogy én is, a zsűri is 1. helyre díjazta. Merthogy ez a verseny is, akárcsak a nerpelti, kategória szinteket állapított meg, azaz, csak aki summa cum laude 1. díjat kapott, mondhatta el magáról, hogy világszínvonalú teljesítményt nyújtott kategóriájában, egy „sima”, vagy akár cum laude 1. helyezett „csak” jó volt benne. Ezért lepett meg a Bartókos lányok Summa cum laude 1. helye! Nem mintha nem érdemelték volna meg, de aggódtam, hogy néhány későbbi, kissé hatásvadász műsorral és előadással kiálló kórus produkciója a zsűrinél majd elhomályosítja a mieink mélyen átélt, mértéktartóan is ízléses, tökéletes előadását, melyhez hasonló csak a nemsokára Kossuth-díjjal elismert karnagy, Szabó Dénes által vezényelt nyíregyházi Cantemus Leánykaré volt.
Nos, meglepetésemre a zsűri „nem dőlt be” még a hazai, szlovén kórusok esetében sem a hatásvadászatnak és volt bátorsága csak 2. sőt 3. díjat, pontosabban minősítési szintet kiosztani a joggal csak arra érdemesítetteknek, míg a Bartók Leánykarnak a már említett summa cum laude 1. díjat. Talán csak egy helyen tévedett, legalább is az én saját megítélésem szerint, amikor a Cantemusos gyerekeket nem a legmagasabb szintre sorolta kategóriájukban, csak – ha jól emlékezem – eggyel lejjebb, amihez „nem szoktak hozzá”, ahogy karnagyuk fogalmazott. Én azonban nem hallgathattam el, hogy az ő megítélésüket leszámítva szinte tökéletesen egyezett a véleményem a zsűriével. Ami a személyes tapasztalatokat illeti, ezek közé tartozott, hogy Szlovéniában már több mint 20 éve nem tartozott a megoldhatatlan feladatok közé a parlagfű, mert ahogy fogalmaztak, akkor írtjuk, amikor kell, míg ez nálunk akkor épp komoly probléma volt. A másik, hogy ahol laktunk, a szállásunk közelében volt egy olyan presszó, amely Sztálin nevét viselte, ami azért elég komikus volt az ezredfordulón.
Számomra a legnagyobb megtiszteltetés, amit Kertész Attilának köszönhetek, az volt, hogy a Kodály-módszer 1945-ös pécsi nyilvános meghirdetésének 75. évfordulója alkalmából felkért a végül is 2021-ben megvalósult „Pécsi Úttörés” című Kodály-konferenciára az eredeti eseményről egy tanulmány írására, merthogy „erről úgyis te tudsz a legtöbbet”, ami persze túlzás, de azért jól esett a Magyar Kodály Társaság Elnökétől.
Ugyanakkor, mint egykori kosárlabda edzőnek, játékvezetőnek, különösen szívmelengető, hogy Kertész Attila fiatalkorától szerette és ismerte a magyar kosárlabdázás hőskorát, a Greminger János és Zsíros Tibor vezette, a Népstadionban (!) 1955-ben Európa-bajnokságot nyert „Kosárlabda Aranycsapat” tagjait s azóta is figyelemmel kíséri a sportágat.
A másik személyes élményem, hogy milyen szeretetteljes jó humora is van Kertész Attilának. Még 2004-ben, egyik beszélgetésünknél azt mondta „Te, hogy 50 felett mennyire felejt az ember..?” Mire én azt válaszoltam, kicsit panaszkodó humorral „Attila, én jövőre leszek 50…”, Mire ő nem késett a vigasztaló válasszal: „De jó, akkor azt megünnepeljük!” Mire, én: „Na, jó de én már most felejtek, s nekem ez a munkaeszközöm…”- nevettük el mindketten magunkat.
Kedves Attila! Isten éltessen még nagyon sokáig, ilyen jókedvben és egészségben, sokunk örömére, akik ismerhetünk Téged, és a Magyar Zenekultúra javára!
Fotó: Internet
Kovács Attila
Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő