151 évvel ezelőtt a mai napon (1870.01.14.) született Tordán a Zsolnay-gyár neves keramikusa, szobrásza, tervezője Apáti Abt Sándor. “Mi még nagyon élénken emlékezünk a szőkeszakállas, érdekes fejű művészre, aki az érdemes Zsolnay művészgárdának legelsőbbje és seniorja volt. Őt még az „öreg Úr” hozta be a gyárba és vele költözött be egyszersmind az új felfogások szelleme művészet dolgában a Zsolnay gyárba. Az erős termetű, nagyerejű, de feltűnően sápadt arcú szobrász mellé aztán csakhamar kenyerespajtásul szegődött; a leányos pirosarcú ifjú, Darilek Henrik, a festő. De az igazi „grand seigneur” (akárcsak az újságíró Schröder Béla!) mégis csak Abt maradt a pécsi kiállítási évig a bohémek között.” – áll Apáti Abt Sándor nekrológjában, mely 1916-ban jelent meg a Pécsi Naplóban.
Abt Ernő törvényszéki bíró legkisebb gyermeke 1885–1889-ig a budapesti iparművészeti tanodában tanult. Majd a kilencvenes évek elején a magyar művésznövendékek hagyományos útját követve a müncheni akadémiára iratkozott be, ahol a főként vallásos témájú szobrok mintázásában kiválónak tartott Eberle (1844–1903) tanítványa lett. Hazatérve a 19. század vége egyik legtöbbet foglalkoztatott szobrászának, Stróbl Alajosnak irányításával dolgozott(1893–1896). Stróbl Alajost inkább a nemzeti, hazafias gondolatok ragadták magukkal, Abtot viszont a megjelenő új stílus, s épp a szecesszió iránti vonzódása távolította el mesterétől.
Abt Sándor még Zsolnay Vilmos idejében, 1898-ban került a gyárba. Meghívásában bizonyára szerepet játszott, hogy a korszakban fellendült építőtevékenység —, amely még jórészt a történeti stílusoktól kölcsönzött formavilággal élt, és később a szecesszió jelentkezésével sem nélkülözhette a homlokzatok kialakításánál és díszítésénél a szobrászi tevékenységet — a szobrászi feladatok megsokasodásával járt együtt. Másrészt ekkortájt vált mind egyértelműbbé a szecesszió térhódítása, s Zsolnay Vilmos olyan — jól képzett, fiatal — művészeket alkalmazására törekedett ekkor gyárában, akik már az új stílustörekvésekre is fogékonynak mutatkoztak.
Apáti Abt Sándor munkássága a Zsolnay gyárban (1898—1908) nagyjából egybeesik a gyár történetében a szecesszió jelenlétével. Ezzel egyidejűleg Abt legtermékenyebb évei a Zsolnay gyárban teltek, itt, a Zsolnay kerámiában alkotott maradandót.
Az első gyári éveiben figurális, plasztikai feladatokkal foglalkozott, valamint kerámia képeket készített. Ezek egyik szép példája a posztunkat illusztráló, 1899-ben készült Krisztus-fej, melyről Kovács Orsolya megállapítja, hogy „a modern ember mintegy újjá születik Krisztus historikus sallangjaitól megszabadított, hétköznapian egyszerű, mégis monumentalitást sugárzó alakjában.” Későbbi munkáin már erőteljesebb stilizálás jelentkezik. Kerámia edényeinek és figuráinak szűk csoportja, valamint díszítőtervei, falburkolólap tervei azok, amelyek a szecesszió előremutató jegyeit hordozzák, s Abtot a művészi tervezés és a modern kerámia egyik előfutárává avatják. Posztunk másik illusztrációja, a Luna címet viselő nőalak ábrázolás kapcsán Mendöl Zsuzsanna művészettörténész megjegyzi: „Abtnak ezekre a nőalakjaira nem a mozgás, inkább a mozdulat a jellemző, figurái egy-egy hatásos, deklamáló pózban jelennek meg […] Allegorikus szobrocskái szenvelgően, vagy patetikus színezettel hangsúlyozzák a szecessziós érzület és nőfelfogás alapvető képleteit: az erotikát, végzetszerűséget. (Luna, Rózsaillat, 1900).”
Köztéri szobraink közül is több a nevéhez köthető. Az 1907-ben felavatott Zsolnay szoborra Abt Sándor formázta a jelképes bronzalakokat: a Zsolnay Vilmos tevékenységét (fazekasságipar, vegyészet-tudomány, festészet, szobrászat, építészet;) megszemélyesítő ülő férfialakok mintázásában a naturalizmus érvényesült, részletezettségüket kitűnően oldotta meg Abt. A Francia emlékmű stilizált, pirogránit sasmadara is Abt munkája.
Pécsről történő távozása után – melynek okai között talán a főváros pezsgőbb művészeti életét, lehetőségeit, esetleg a gyári tervezőmunka terhessé vált kötöttségét sejthetjük – Budapesten az iparrajziskolában vállalt tanári állást.
Korán, 46 évesen (1916.03.23.) érte a halál, nekrológja szerint utolsó éveiben idegi eredetű bajok nehezítették meg életét.
Összeállította: Wéber Adrienn
Képek forrása:
Csoportképen a Zsolnay gyár művészei: Darilek Henrik, Nikelszky Géza, Apáti Abt Sándor, Mack Lajos - középen a szakállt viselő férfi Abt Sándor (Iparművészeti Múzeum Adattára, Fényképgyűjtemény, FLT 8636)
Krisztus fej - Mellszobor - Az Üdvözítő (1899) – (Iparművészeti Múzeum, Leltári száma: 59.2234.1)
„La Luna” (A hold): Női fej-szobor, hold formába zárva. Formaterv és kivitel: Apáti Abt Sándor.
Zsolnay-szobor mellékalakjait ábrázoló képeslapok (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Tóth Tibor Endre pécsi képeslap gyűjteménye)
