24 éve, a mai napon hunyt el Bertha Bulcsu háromszoros József Attila-díjas író, publicista, aki pályája elején Pécsett élt és alkotott, a Jelenkor alkotói köréhez tartozott. „Az ötvenes évek közepén egy magas, karcsú, vörösesbarna fiatalember érkezett Pécsre: Bertha Bulcsu. A tanárképző főiskolára szeretett volna bejutni; nem vették föl. Egy háziipari szövetkezetben segédmunkásnak állt, fémlemezekből játékállatokat, búgócsigákat préselt. Akkor már végigvándorolta a fél Dunántúlt: 1935-ben született Nagykanizsán, Keszthelyen tanult, vonatozó diákként Balatongyörökről járt a gimnáziumba, érettségi után különféle alkalmi munkákból élt, dolgozott az erdőn, a balatoni kikötőépítkezéseken, napszámba járt, bérelszámoló volt egy termelőszövetkezetben, vasércet lapátolt a sztálinvárosi nagykohóban.” – írta róla Tüskés Tibor.
Nagykanizsán született 1935. május 9-én. Édesapja tanító volt, édesanyja őt és két kisebb testvérét nevelte. Gyermek- és diákéveit Zalahalápon, Tapolcán, Nemeskeresztúron és Balatongyörökön töltötte. Keszthelyen érettségizett 1953-ban. Politikai okokból nem tanulhatott tovább. Dunapentelén volt segédmunkás. 1956 őszétől Pécsett fémnyomó munkásként dolgozott, a pécsi orgonagyár helyén működő kisipari szövetkezetben pedig búgócsigákat festegetett. Ezután rövid ideig könyvtárosként dolgozott a Baranya Megyei Könyvtárban. 1960–63-ban az Esti Pécsi Napló kulturális rovatvezetője, 1963–67-ben a Dunántúli Napló főmunkatársa.
Tüskés Tibor szerint a pécsi kulturális életről szóló cikkei dokumentumértékűek: „Cikkeiből, riportjaiból, interjúiból, tárcáiból egy évtized pécsi szellemi történései rajzolhatok meg. Ha valaki arra kíváncsi, hogy mi történt Pécsett az irodalomban, a képzőművészetben, a színház világában, a zenei életben 1958 és 1967 között, annak Bertha Bulcsu írásait kell föllapoznia. Írt a pécsi balettről, Martyn Ferenc műhelyéről, megszólította a városba látogató írókat, zenei hírességeket, tudósított kiállításokról, színházi bemutatókról, hangversenyekről.” Közben elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskoláját.
1956 előtt kezdett publikálni, első novelláskönyve 1962-ben jelent meg Lányok napfényben címmel. Ugyancsak pécsi tartózkodása alatt jelent meg a Harlekin és szerelmese (1964) című műve, melyet Fehér Imre rendező filmesített meg, valamint a Füstkutyák című regénye (1965).
Pécsi éveinek legfontosabb alkotói színteréül a Jelenkor című folyóirat szolgált, melynek indulásától (1958) kezdve szerzője, majd szerkesztőségi tagja (1961–1968) volt. 1969-től itt tette közzé írókkal készített interjúit, melyek valósággal megújították a műfajt. A lap első két évtizedének meghatározó alkotója volt, mintegy ötven szépprózai művét adta itt közre – az utolsót 1983-ban.
1967-ben Budapestre költözött. Szabadúszó író, 1971–74-ben az Új Írás szerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese, 1976–94-ben az Élet és Irodalom főmunkatársa lett. 1976. február 28-án közölt Kesudió című elmélkedése az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó Bertha-írás, mely egy exportált keleti csemege – a kesudió – kapcsán a magyar gazdaság és társadalom helyzetéről ad pontos képet, látleletet: a „létező szocializmus" kapcsán megjegyzi, „Az egész csak kesúdió” (kesudió-vita). 1993-tól a Lyukasóra szerkesztőbizottsági tagja. 1976-ban rövid ideig a Magyar Írószövetség titkára. Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának.
Életében összesen 26 könyve jelent meg: elbeszélések, regények, tárcák, publicisztikák, karcolatok, interjú-portrék és szociográfia. Több könyvét idegen nyelven is kiadták. A Fürdőigazgató című drámáját a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be 1977-ben. Művei alapján három film forgatókönyvét készítette el: Harlekin és szerelmese (rendező: Fehér Imre), Tűzgömbök (rendező: Fehér Imre), A kenguru (rendező: Zsombolyai János). Tizenkét tévéjátékot írt. Igazi műfaja azonban a novella volt.
Műveiben a Balaton világának bemutatása mellett a pécsi és baranyai élményei is megjelennek, sokszor nosztalgiába hajló hangvétellel. A Meztelen a király (1972) és a Délutáni beszélgetések (1978) című köteteiben több Pécsett élő írót mutat be. E művekhez hasonlóan ugyancsak forrásértékű kordokumentumnak tekinthető a Csorba Győzővel folytatott levelezése, mely 2004-ben "... élni kell, ameddig élünk" - Csorba Győző és Bertha Bulcsu levelezése (1961-1995) címmel jelent meg (Digitalizáltan itt érhető el:
Akik közelről ismerték, úgy vélték, hogy legbelül roppant érzékeny, riadt, sérülékeny, hamar visszahúzódó, már-már szorongó ember volt. Hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el Budapesten 1997. január 19-én.
Fontosabb díjai, elismerései:
József Attila-díj (1966, 1971, 1975)
Szocialista Kultúráért (1970)
SZOT-díj (1978)
A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1978)
Gábor Andor-díj (1986)
Az Év Könyve Jutalom (1987)
Füst Milán-jutalom (1991)
A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1992)
Táncsics Mihály-díj (1993)
Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995)
Illés Endre-díj (1996)
Pro Literatura Díj (posztumusz, 1997)
Alternatív Kossuth-díj (1997)
1999-ben D. Nagy Imre tartalmas emlékkötetet (Bertha Bulcsu Emlékkönyv) szerkesztett tiszteletére. 2004 óta emlékét őrzi a Bertha Bulcsu-emlékdíj is, melynek pályázati feltétele a Balaton és térsége természeti, kulturális értékeinek, sajátosságának és gondjainak a méltó irodalmi bemutatása, melyet a pécsi szerzők közül 2005-ben Tüskés Tibor, 2010-ben pedig Bartusz-Dobosi László nyert el.
Könyvtárunkban elérhető, többnyire kölcsönözhető – így a jelen helyzetben Könyvfutár szolgáltatással elérhető –művei:
A Petőfi Irodalmi Múzeumban róla őrzött emlékanyag, digitalizált dokumentumok:
A szöveget összeállította: Wéber Adrienn
Bertha Bulcsu 1935-1997 (Gyászhír). Jelenkor, 1997. március (40. évfolyam, 3. szám), hátsó borító.
Tüskés Tibor: Bertha Bulcsu. In: Pécs Lexikon. I. kötet. (Főszerk.: Romváry Ferenc) Pécs, 2010, 104.
Tüskés Tibor: Bertha Bulcsu. Pécsi Szemle, 2005. tél (8. évfolyam, 4. szám), 105-108.
Tüskés Tibor: „Utazás napkeletre”. In: Pannóniai változatok. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977.
Zalai Hírlap, 1997. január 27. (53. évfolyam, 22. szám), 9.: T. A.: A szikladerekú ember.
Bertha Bulcsu fényképe 1971-ben a Körkép című antológiában:
A TIT Bartók klubjában Pécsett az irodalmi és művészeti szakosztály estje. A képen: Bertha Bulcsu, Szederkényi Ervin és Thiery Árpád. –Dunántúli Napló, 1973. május 19. (30. évfolyam, 126. szám), 5.
Napszemüveges kép Bertha Bulcsúról egy kikötőben – Dunántúli Napló, 1974. szeptember 15. (31. évfolyam, 253. szám), 7.
Pánics György szerkesztő-riporter, a Pécsről elszármazott íróval, Bertha Bulcsúval beszélget 1982-ben. – Dunántúli Napló, 1982. január 23 (39. évfolyam, 22. szám), 11.
Az 1987-es pécsi könyvhéten tett látogatása alkalmával készült interjú illusztrációja – Dunántúli Napló, 1987. június 3. (44. évfolyam, 151. szám), 3.
