A januárban, 81 éves korában elhunyt Kuncz László pályája nem indult könnyen, hiszen apai nagyapja, Dr. Maléter László, a neves pécsi ügyvéd volt, a Hullámfürdő építtetője 1926-ban, s tőle, mint tulajdonostól vásárolta meg Pécs városa az országosan is ismert fürdőt 1935-ben, melyet addig róla neveztek el Maléter fürdőnek.  

Emellett döntő volt, hogy apai, nagyapai ágon az 1956-os forradalom és szabadságharc honvédelmi miniszterének, Maléter Pálnak volt az unokaöccse, akit emiatt természetesen semmilyen művészi pályára nem javasoltak. Viszont középiskolás korában már feltűnt rendkívül szép énekhangja s az irodalom iránti elkötelezettsége, aminek köszönhetően már hamar tagja, majd szólistája is lett a Dobszay László és Szendrei Janka vezette híres magyar régizenei kórusnak, a Schola Hungaricanak. Barátja, L. Kecskés András lantművész javaslatára és ajánlásával pedig az 1960-as évek közepének világhírű bécsi régizenei együttesébe, René Klemencsics együttesébe is belépett.

Az ez okból megszaporodó bécsi utazásai miatt, szinte abszurd drámába illő módón még besúgónak is megpróbálták beszervezni, sikertelenül. Ebben az is szerepet játszott, hogy egy olyan gerincműtétre volt szüksége, melyet már akkor is csak Magyarországon tudtak elvégezni. Másrészt úgy érezte, hogy nagyobb védelmet nyújt számára, ha egy operatársulat tagjaként folytatja hazai pályáját, amellett hogy továbbra is tagja marad a Kecskés együttesnek is.  

Így először a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja lett, ahonnét 1981-ben Breitner Tamás városi zeneigazgató hívására érkezett a Pécsi Nemzeti Színházhoz, ahol két évtizeden át vezető basszista szerepeket alakított. Ezek közül Mozart Varázsfuvolájának Sarastro szerepével aratott hazai-, és Károly Róbert pécsi operakórusával, annak angol nyelvű, amerikai turnéján pedig nemzetközi sikert. További drámai basszus szerepei közül kiemelkedik Bartók Béla Kékszakállújának 1995-ös – az akkori balett igazgató,  Herczog István által megkoreografált – címszerepe, melyben partnere Bukszár Márta volt, és különlegességét épp az adta, hogy a férfi és nő konfliktusát elénk állító drámában ének és próza mellett a tánc felé is bővítette a kifejezés „tárházát”.

Természetesen repertoárján Verdi, Rossini és Donizzetti művei is szerepeltek, így például Don Carlos Fülöp királya, A sevillai borbély Bartolója és a Don Pasquale címszerepe, de énekelt Bizet Carmenjében is. 2002-es nyugdíjba vonulásáig szerepelt még Webber Jézus Krisztus Szupersztárjának főpapjaként, Puccini Pillangókisasszonyának Bonzójaként s addig is gazdag pécsi oratórium repertoárját újabb hazai és világpremierekkel egészítette ki (bécsi-pécsi Johann Georg Lickl Offertorium, Donnizetti Mise).

2002-től visszatért a régizene világához és elsősorban, mint Tinódi és kortársai kiváló előadója aratott nagy sikereket. 2006-ban a Pécsi Nemzeti Színház Nívó díja után megkapta a régizenei munkásságát elismerő Tinódi Lant díjat is.

Kuncz Lászlóra egyik szép felvételével emlékezünk, melyben a Deres már a határ című dalt adja elő Sztankovits Béla gitárkíséretével.

Fotó: Internet                   

Kovács Attila           
Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő