Zenei csemegék rovatunkban egy legendás amerikai rock együttes, az angol Aldous Huxley (1894-1963) Az érzékelés ajtói (The Doors of Peception) című, 1954-ben megjelent filozófiai esszéjéből nevet választó, The Doors, 2013-ban megjelent, R – Evolution (szójáték a Forradalom és a vissza /R/ Fejlődés /Evolution/ szavakkal) című DVD-jét ajánljuk Tisztelt Olvasóink figyelmébe.
Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, Huxley címválasztása, egy korai romantikus angol költő, William Blake (1758-1827) versére utal vissza, melyben az egyik idézet, a Doors együttes zenei és szövegi, képi világát is előrevetíti: „Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek.” Nos, ez az igencsak cizellált gondolkodási és zenei világ jelenik meg a Jim Morrison (1943-1971) énekes- dalszövegíró, Robby Krieger (1946-) gitáros, John Densmore (1944-) dobos, és a zenekar legidősebb tagja, Ray Manzarek (1939-2013) billentyűs alkotta Doors zenei világában. Az együttes az 1960-as, ’70-es évek fordulójának új generációs, pszichedelikus és acid rock, blues rock, hard rock és rhytm and blues, összegezve talán hippinek is nevezhető stílust képviseli, mellyel még ma is hat az újabb és újabb generációkra.
A hivatalosan 1965 és 1973 között működött Doors együttes stílusának legmeghatározóbb eleme és alakja Jim Morrison, aki Jimi Hendrixhez és Janis Joplinhoz hasonlóan csupán 28 évet élt, és rejtélyes körülmények között halt meg, 1971-ben. Hivatalosan kábítószer túladagolás miatt bekövetkezett szívinfarktust állapítottak meg a párizsi hotelszobájában megjelenő hatóságok, akik fürdőkádban találtak rá, s a tizenéves kora végétől rendszeressé váló drogfogyasztása valóban adhatott alapot erre. Maga azonban halála előtt nem sokkal úgy nyilatkozott, hogy ő lesz a „harmadik”, Joplin és Hendrix után, ami az amerikai kormánykörök közreműködését sejteti, hiszen Morrison életmódja, dalszövegeinek, verseinek társadalomkritikai hangja már kényelmetlenné válhatott Amerikában.
Morrison ugyanis szigorúan konzervatív neveltetése ellenére – melyet anyja mellett a haditengerészetnél tengernagy apja próbált meg beletáplálni az ifjú Jimbe – ha csak tehette ellenállt ennek, s a kor átlag, bohém hippijeinek repertoárját messze meghaladó költői, írói példaképeket mondhatott magáénak. Többek között olyan, mélyen filozofikus, nemegyszer negatív, vagy éppen csavargó életutat felmutató alakok adtak mintát lázadó természetének, mint Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, Poe, Oscar Wilde, Jack London, Friedrich Nietzsche, vagy Jack Kerouack Úton című regényének hőse, de olyan klasszikus értékek is hatottak rá, mint a görög mítoszvilág, Keats, Shelley és William Blake költészete. Ez a fajta meg nem értett zseni lét, és az akkor még hivatalosan is üldözött, önpusztító életmód gyakran vezetett oda, hogy a koncertjein nem egyszer ittasan, vagy drog hatása alatt együttesével fellépő Morrison szinte sátánista szertartást produkált. Ez pedig nemegyszer eredményezte, hogy a rendőrség nemcsak a közönség tagjait, de őt magát is lerángatta a színpadról, amint erre a Roadhouse blues (Országút-széli ház blues) című dal most következő felvétele is mutat példát.
Bár a Doors máig tartó népszerűségének titka kétségtelenül elsősorban Jim Morrison-nak köszönhető – amit az is igazol, hogy halála után bár két évig még felléptek trióformában, a zseniálisan gitározó Robby Kriegerrel, mint énekessel, s többször is kísérletet tettek a Morrison nélküli újraegyesüléssel, ezek azonban meg sem közelítették az eredeti felállás népszerűségét – az azonban kétségtelen, hogy a Doors sikerében Morrison társainak kiváló hangszeres kvalitásai is nagyban közrejátszottak. A dobos John Densmore, amellett, hogy a blues- és hard rock dalokban is kellően kemény volt, de dobolásában ott volt némi dzsesszes lüktetés is. A gitáros Robby Krieger pedig nagyszerűen ötvözte a zenekar stílusvilágának sokszínűségéhez szükséges elmélyültebb, vagy éppen „karcosabb” gitározást, s a nemegyszer Morrison által kitalált dallamokat remekül rakta össze dallá a vele a későbbiekben duóként is gyakran együtt játszó billentyűssel, Ray Manzarekkel.
Az eredetileg lengyel felmenőkkel rendelkező Ray Manzarek (1939-2013) nem csak azzal írta be magát a Doors, és részben a könnyű- és a komolyzene kedvelőinek szívébe, hogy Jim Morrison iskolatársaként felfedezte a nála csaknem négy évvel fiatalabb társa, költői és előadói őstehetségét, melyhez társaival zseniális zenei hátteret kreált. Hanem azzal is, hogy ezt klasszikus zenei képzettsége révén olyan zenei gazdagsággal valósította meg billentyűsjátékosként, mely a Doors eddig már vázolt zenei sokszínűségén túl a klasszikus zene elemeinek világából is beemelt néhány megoldást az együttes muzsikájába.
Nem véletlen, hogy egyik legjelentősebb, a Doorson túli zenei tette Carl Orff (1895-1982)1937-ben komponált, és a 20. század egyik legnépszerűbb komolyzenei alkotásaként számon tartott Carmina Buranája rock-változatának elkészítése 1983-ban, melyben a kiváló amerikai minimál-zenei komponista, Philipp Glass (1937-) volt a partnere. S az sem véletlen, hogy két életben maradt társa is felsőfokban nyilatkozott zenei és emberi kvalitásairól, s hogy ezt a The Doors R – Evolution címen megjelentetett DVD-t is az ő emlékének ajánlották.
Ray Manzarek billentyűsjátékában az első és azonnal feltűnő elem, hogy, mivel a Doors stúdióban szinte sosem, de koncerten is csak nagyon ritkán alkalmazott basszusgitárost, ezért Manzarek balkeze szinte mindig basszust játszik Fender zongoráján, s ezért van, hogy jobb kezével műveli a fergetegesen virtuóz zenei mondanivalókat, vagy, hogy e kettőt keveri zseniálisan. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, épp ezért választotta őt halála évében, 2013-ban, az USA Today „Minden idők egyik legjobb billentyűsjátékosának”.
S talán azzal sem állunk messze az igazságtól, ha ezt a „The Doors R – Evolution” DVD-t is a zabolázhatatlan, öntörvényű énekes-költő, Jim Morrison mellett, az ehhez illő és hasonlatos zenei világot teremtő társak, köztük is kiemelten Ray Manzarek miatt is ajánljuk mindenki figyelmébe. Most utolsóként, a bevezetőben is hallott Break on through (to the other side) (Törjél át a túloldalra) legendás, 1970 augusztusi, Wight szigeti koncerten készült felvételről, mely a DVD-t záró bonus track a lemezen is.
Fotók: internet
Kovács Attila
Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő