A Csorba Győző Könyvtár korábbi vendégeit, partnereit kérdezte meg arról, miként birkóznak meg azzal, hogy jelenleg nem tudnak könyvtárba járni, hogyan dolgoznak otthon, mennyire elég most az íráshoz, munkához, kutatáshoz csupán az online források használata?
A kérdésekre érkezett válaszokat több részletben osztjuk meg olvasóinkkal. Íme a negyedik kör válaszadói:
Kollár-Klemencz László (az utóbbi években novelláskötetekkel is jelentkezett, rendszeresen publikál az Élet és Irodalomban. A Kistehén zenekar frontembere 2015-ben volt a Csorba Győző Könyvtár vendége egy zenés-irodalmi műsorral, amelyben Grecsó Krisztiánnal zenéltek együtt)
- Miként oldod meg, hogy jelenleg nem tudsz könyvtárba járni?
Jelenleg nagyon sok bepótolni való remek könyv sorakozik a szobámban, ami csak arra vár, hogy elolvassam, jusson rá időm, olyan restanciák, amiket szerettem volna már rég elolvasni, meg olyanok amikbe időszakosan szeretek bele, ilyen most a norvég kortárs irodalom, illetve olyan kötetek, amik megtalálnak, író barátok új kötetei, olyan kötetek, amik mellett nem szeretnék ismeretlenül elmenni. Ezeket a könyveket legtöbbször megkapom, barátoktól, illetve megvásárolom, szeretem a saját könyvtáramat dúsítani, szóval bár a városunkban található Pest megye legnagyobb könyvtára, én magam nem lettem könyvtár olvasó. A másik, hogy nálam minden eltűnik, ebből a szempontból nagyon szétszórt vagyok, s több olyan könyv van a polcomon, amit húsz, vagy akár harminc évvel ezelőtt kölcsönöztem ki. Ezt egyfajta szégyenérzet követ, aminek az lett az eredménye, hogy inkább vásárolok.
- Mennyire kell vagy tudsz most online forrásokat használni akár kutatáshoz, akár egyéb munkádhoz, mindent elérsz ezekhez?
Egy új többgenerációs családregényen dolgozom, ahol a családok magja egy ezerhétszázas években bevándorló sváb család. Sok válaszra vagy információra van szükségem a munkában, amit javarészt az internetről kapok meg.
- Az otthoni könyvtár és/vagy az internet elég a munkához ilyenkor?
Egyrészt begyűjtöttem könyveket, de a további tájékozódáshoz elég jelenleg az internet. Ez a munka igen zárt, magányos, és így az otthonomban elzártan tudok elmélyülni az írásban, kevésbé a kutatásról, mint inkább egy kreatív írásról, alkotásról van szó.
Grecsó Krisztián (legutóbbi verseskötetet februárban jelent meg. Vera című regénye, amelyet tavaly nálunk is bemutatott, az idei Libri közönség díj 10-es listájára került, az Élet és irodalom rovatszerkesztője):
“Sajnos minden megállt és meghalt. Nincs kinek írni, mert a lapok megjelenését elhalasztották, ami meg megjelent, az nagyjából mehetett a kukába. Még az Élet és Irodalom tartja magát. Nagyon hiányzik az életünk, a könyv, a könyvtár, a közösségi tér, a rendezvények, a lapok, a folyóiratok.”
A sorozatot szerkeszti: Szeifer Csaba