Első középiskolai ének-zene tanáromat, Ivasivka Mátyást legutóbb három éve köszöntöttem, 85. születésnapja alkalmával. Most, 3 évvel később 88. születésnapja alkalmával úgy gondoltam, kiemelten „csak” a világhírű zeneszerzőkkel való kapcsolattartásáról emlékeznék meg, de azért azok számára, akik akkori írásomat nem olvasták, röviden pályájáról is szólnék.
Ivasivka Mátyás gimnáziumi ének-zene tanár, karnagy 1933. január 12-én született Miskolcon, egyéves korától él Pécsett, ahol 1951–54 között a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola Tanárképző Intézetében többek között Agócsy László, Antal György és Graef Matild tanítványaként végzett, mint zenetanár.
    1952–53-ban a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola óraadó szolfézstanára volt, 1953–57 között Zalaegerszegen a Goldmark Károly Zeneiskola és a Tanítóképző Intézet zenetörténet- és szolfézstanára, 1957-től a pécsi Nagy Lajos (2006-ig) és Janus Pannonius Gimnázium (1957–90) ének- és zenetanára, karnagya volt, utóbbiban Kodály segítségével 1963-ban létrehozta az első pécsi középiskolai ének-zene tagozatot, melynek 1973-ig vezetője volt. Három évtizeden át vezette a Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán Férfi karát és az általa alapított Janus Pannonius Női Kart. Középiskolai együtteseivel a keszthelyi Helikonokon 61 aranyérmet nyert, 16-szor fődíjat is.
    Ő mutatta be Kodály Mohács című művét (1965), s az általa összeállított Hét japán bicíniumot (1986). Karai József, Birtalan József, Szabó Csaba és pécsi szerzők, Tillai Aurél, Várnai Ferenc, Károly Róbert és Papp Zoltán műveinek ősbemutatói mellett, világhírű zeneszerzőkkel való kapcsolatai révén hazai bemutatókat vezényelt (Britten: Missa brevis, Orff: Rota, Sztravinszkij Credo), 1965-ben létrehozta az első magyar Orff zenekart. Az 1995-ben alakult Agócsy László Zeneiskola igazgatója 2003-ig. 1998–2006 között a Ciszterci Gyermekkar alapítója és karnagya. Mintegy 2000 ismeretterjesztő előadást tartott, írásai magyar, olasz, német lapokban jelentek meg. A Magyar Cserkészszövetség zenei szakvezetője, 10 zenei és cserkészkönyvet irt, 2007-ben világszerte terjesztett centenáriumi CD-t készített. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt a Kodály Zoltán-Emlékdíj és a Tüke Jubileumi Emlékérem kitüntetettje.

Habsburg György átadja a Tüke Emlékérmet (2013)

Mivel 2007-ben abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Tanár urat – Tóth Ferenc Liszt-díjas komlói karnaggyal együtt – magam ajánlhattam a Kodály Zoltán-Emlékdíj kitüntetésre, engedtessék meg nekem, hogy elsőként a világhírű magyar zeneszerzővel való kapcsolatáról szóljak.
    Ivasivka Mátyás, mint a Kodály Zoltánnal első pécsiként kapcsolatban álló Agócsy László, valamint Antal György növendéke, maga is a Kodály-módszer elkötelezett híveként kezdte pályáját,  de zalaegerszegi igazgatója – aki esküdt ellensége volt az új magyar zenei nevelési metódusnak – igaztalan ürüggyel, nevezetesen, hogy szülői kérésre haza engedte diákjait az 1956-os forradalom leverését követő, ottani, november eleji tüntetés miatt, el akarta távolítani állásából. Az ügyről Bárdos Lajos révén Kodály Zoltán is értesült, akinek a Tanár úr mellett kiálló nyilatkozata elegendő volt, hogy a bírósági tárgyaláson Ivasivka Mátyást visszahelyezzék állásába. Ő azonban ezek után Pécsre jött tanítani, mégpedig sokunk örömére, a Nagy Lajos és a Janus Pannonius Gimnáziumba.

Fotómontázs a Tanár úrról, háttérben a Nagy Lajos Gimnáziummal

A második és immár személyes kapcsolatfelvételre 1963-ban került sor, amikor Ivasivka Mátyásban felmerült az ötlet, hogy kellene Pécsett egy olyan, nem hivatásos muzsikusokat tanító középiskolai zenetagozatot alapítani, amely zeneszerető és értő, de más foglalkozást választó, zeneileg is „kiművelt emberfőket” adna az országnak és Pécs városának. A helyi „hatalmasságok” azonban nem értették ennek jelentőségét és a Tanár úr, komlói kollégája, Tóth Ferenc javaslatára, magához Kodályhoz fordult, aki még ekkor is az ének-zene oktatás ügyével foglalkozott kiemelten.

Kodály, Hegyi József, Ivasivka

Amikor felkereste Kodályt köröndi lakásán, a Mester érdeklődött tőle, hogy „Maga Zalaegerszegen tanított? Akkor biztos ismeri azt a tanárt, akit az új magyar zenei nevelés híveként el akartak távolítani az állásából?” „Igen, Tanár úr! Én vagyok.” Kodály szinte meghökkent, s egy hosszú csend után egészen oldott légkörben meg tudták beszélni az új pécsi zenetagozat ügyét, melyről a Mester azt mondta. „A jövő héten úgyis megyek a miniszterhelyetteshez, megemlítem majd neki az ügyet.” Ebből az „említésből” az lett, hogy 3 hét múlva itt volt Pécsett az engedély az új középiskolai zenetagozat indulásához, mely 1963 őszén kezdte meg működését a Janus Pannonius Gimnáziumban. 1973-ig Ivasivka Mátyás vezetésével, majd két évig Kertész Attiláéval itt működött, 1975-től pedig az ő vezetésével a Dobó István úti, 1982-től Kodály Zoltán nevét felvevő gimnáziumban, ahol a következő évtizedekben hazai és nemzetközi versenyeket nyerő kórusok, a Bartók Leánykar és a Kodály Vegyeskar került ki a Kodály Társaság jelenlegi elnöke, Kertész Tanár úr keze alól.

Kodály gratulál a „Mohács” bemutatóján, 1965-ben

A legnagyobb zenetörténeti tett, amely Ivasivka Mátyás nevéhez fűződik, az Kodály Zoltán Mohács című 1965 tavaszán nagy vegyeskarra komponált művének ősbemutatója, melyre a Keszthelyi Balaton Múzeumban került sor a Helikoni Ünnepségek keretében 1965. május 28-án, a Pécsi Nagy Lajos és Janus Pannonius Gimnáziumok kórusai alkotta vegyeskar előadásában. Kisfaludy Károly versét pedig az akkor gimnazista, később világhírűvé lett szívsebész professzor, Papp Lajos mondta el.

Dr. Papp Lajos szívsebész, a Mohács versmondója

A mű előadásának rövid előzmény-története azzal kezdődik, hogy az 1965-ös Helikoni Ünnepségekre a szervezőbizottság szeretett volna egy új művet kérni Kodály Zoltántól. Ő pedig,  amikor elkészült vele, s a delegáció tagjai között Ivasivka Mátyás és két iskolai kórusának képviselő diákjai megjelentek a nála, egyrészt azzal adta át a kész mű, a Mohács kóruspartitúráját, hogy ez „Jó lesz a felszabadúlás 20. évfordulójára”, s Kodály itt szándékosan megnyomta a „felszabadulás” szó végét, szándékosan „dúlásra” nyújtva azt. A másik, hogy amikor Ivasivka tanár úr meglátta az emlékezetem szerint 12 oldalnyi kórusanyagot, elbizonytalanodott, hogy a Helikonig hátralévő szűk idő elég lesz-e az előadásig. Lelkes kórustagjai azonban vállalták, hogy az ősbemutatóig éjt nappallá téve tanulmányozzák majd a kottát, így majd övék lehet az ősbemutató dicsősége. S így is lett, merthogy a Mester megígérte, hogy elintézi, addig más nem adhatja elő a művet, amíg az a Keszthelyi Helikonon el nem hangzik. Így aztán tényleg a pécsi Nagy Lajosos és Janusos diákok mutatták be a Filmhíradó és a Magyar Rádió nyilvánossága előtt az új művet, s csak ezt követően vette fel a Magyar Rádió Énekkara.

Kodály Mohács-ajánlása a pécsi ifjúsági karoknak

Ami pedig Kodály „dúlásos” ajánlását illeti, a Mester elrejtett egy kis csalafintaságot a drámai kompozícióban. Azzal, hogy Kisfaludy versének a török uralomra való utalásánál, „a Birtok nem vala már, idegen lett a magyar otthon: Félhold kérkede szét városi tornyairól” résznél oroszos motívumot – Blantyernek a 2. világháború alatt világszerte ismertté lett Katyusa című dalának dallamát – használta fel a Mohácsban, a háborút követő szovjet, orosz megszállásra utalt. Ezt, hazaérkezve, pécsi karnagy barátai közül elsőként Tillai Aurél ismerte fel, de később a Tanár úr Bárdos Lajoshoz intézett kicsit provokatív kérdésére, hogy „Milyen nép zenéjének hatását érzi a Mohácsban?” – a humort is nagyon kedvelő és nagyszerűen művelő – Bárdos úgy válaszolt: „Nagy keleti testvérünkét”. Azaz ő azonnal felismerte Kodály humorát és zenei fricskáját. Mi most az Ivasivka Mátyást 80. születésnapja alkalmából köszöntő koncertről ajánljuk meghallgatásra Kodály Mohácsát, a Komlói Pedagógus Kamarakórus előadásában, dr. Szabó Szabolcs vezényletével.

Ivasivka Mátyásnak a magyar és a pécsi zenetörténetben kiemelkedő tette volt, hogy 1963-ban levelet írt a világ akkori jeles komponistái közül nyolcnak, hogy küldjenek iskolai kórusai által is elénekelhető műveket. Akiktől nem érkezett válasz, az a francia, Darius Milhaud és Georges Auric, valamint az örmény Aram Hacsaturján. Utóbbinál a Tanár úr egy személyes találkozás alkalmával kiderítette, hogy nem kapta meg a levelet.

Carl Orff levele Ivasivka Mátyásnak, 1963-ban, egy Orff-mű ajánlásával

A leggyümölcsözőbb kapcsolat Carl Orff (1895-1982) német zeneszerzővel alakult ki, aki az egyik Ivasivka Mátyásnak küldött levelében azt írta: „Őszintén irigylem Önöket, hogy Kodály Zoltán magyar és nem német.” Ez hatalmas elismerés volt egy olyan, zenepedagógusként szintén világhírre szert tett komponistától, mint Orff, aki elsősorban az úgynevezett Orff hangszerekre és a ritmikai ismétlődésekre építő módszerével lett ismert. Levelezésük során derült ki, hogy a Tanár úr akkor még nem is hallott ezekről a hangszerekről, melyek közül a komponista 1965-ben egy kisebb kamionnyit elküldött Pécsre, a Nagy Lajos Gimnáziumba, melyet akkor egy tetemes vámmal akartak sújtani. Dobay József igazgató azonban elintézte, hogy ezt ne kelljen megfizetni, lévén, hogy „az instrumentumok nem egy magánszemély, hanem egy állami oktatási intézmény részére jöttek”. Az óriási sajtóérdeklődésre való tekintettel még az év őszén sikerült megalapítani az ország első Orff zenekarát, mely az iskola vegyeskarával Orff művei mellett számos bemutatót is tartott, többek között Ádám Jenő, Papp Zoltán, Tillai Aurél, Várnai Ferenc és Ivasivka Mátyás műveiből.

Az első magyar Orff zenekar, a pécsi Nagy Lajosé

Carl Orff művei közül a legjelentősebb, amit Ivasivka Mátyás vezényelt, az az 1972-es Müncheni Olimpia megnyitójára, a középkori Nyár kánonra komponált Rota (Körtánc), melynek nemcsak magyarországi bemutatójában vehettünk részt 1974. március 31-én a Liszt Teremben – magam, mint a vegyes-kar tagja –, hanem egyben az olimpiát követően a második előadásában is. Ezen kívül többször megszólaltattak részleteket a Népek dalai és táncai ciklusból is, leggyakrabban az Avignoni hídon hangzott fel előadásukban. A Janus Pannonius Gimnázium Leánykarával pedig a Brecht versére írott, dr. Siptár Ernő fordításában előadott „A tavaszról, olajtartályokról és a repülőkről” című egynemű-karát vezényelte el a Tanár úr. Kórusénekesei, miután megtudták, hogy Orff rajong a népművészeti díszítésű párnákért, egy baranyai, kalocsai és kalotaszegi motívumokkal készített párnával köszöntötték 1970-es jubileumi születésnapja alkalmából, amit a komponista így köszönt meg: „A 3/4 évszázados Carl Orff”. Most a Müncheni Olimpia megnyitójának eredeti felvételével idézzük Orff Rotáját.

A másik jeles német komponista, Paul Hindemith (1895-1963) volt, akivel sikerült a kapcsolatot felvennie Ivasivka Mátyásnak 1963-ban. A még ugyanazon év végén elhunyt, brácsásként is kiváló zeneszerző felajánlotta, hogy nemcsak kórusműveit, de valamennyi kompozícióját a pécsi karnagy rendelkezésére bocsássa a mainzi Schott Kiadó, amivel a Tanár úr élt is, de nem élt vissza. Művei közül többek között a Dal a muzsikáról című kórusművet adta elő a Janus Pannonius Leánykarral, Szalai István zongorakíséretével, de vezényletével elhangzott az 1936-ban brácsára és zenekarra írott „Gyászzene V. György király emlékére” című kompozíció is, melyet a Nagy Lajos Gimnázium Zenekara adott elő Borbás Kinga brácsa közreműködésével, s e felvételek is megtalálhatók az Ivasivka Mátyással közösen írt Pécsi Concerto című könyvünkben.

A brácsásként is kiváló Paul Hindemith

Most egy igazi különlegességet ajánlunk Tisztelt Olvasóink figyelmébe: a Gyászzene brácsaszólóját maga a zeneszerző játssza katartikus szépséggel, az RCA Victory Orchestrát Bruno Reibold vezényli az 1939 áprilisában készült felvételen, melynek klipjéhez V. György fényképét tette a Youtube videót készítő The Wellesz Company.

Igor Stravinskyval már 1961-től szoros levelezési kapcsolatban állt Ivasivka Mátyás, aki már akkor, és később is, néhány, kórusainak is megfelelő művet kért az akkor már csaknem negyedszázada Amerikában élő orosz Mestertől.

Igor Stravinsky levele Ivasivka Mátyásnak

Aztán ott volt a nevezetes 1963-as Erkel Színházi koncerten is, amikor a Magyarországra látogató Stravinsky hatalmas sikert aratva vezényelte el a Zsoltárszimfóniát, s a koncert szünetében a Tanár úr személyesen is beszélgethetett Vele, s dedikációt is kapott egyik művének kottájára.

Igor Stravinsky vezényel

Ivasivka Mátyás elsőként a „Négy orosz parasztdal” címen ismert, 1917-bern komponált művet vezényelte nem sokkal az után, hogy tanára, Agócsy László a Művészeti Szakközépiskola Leánykarával pécsi bemutatóként előadta magyarul. Egyébként a Janus Pannonius Nőikar 1977-es, Svédországban megjelent lemezére is felvette a „Csészealjak” címen is ismert kórusművet oroszul.
Az 1970-es években magam is részese voltam, amikor Tanár úr vezényelte Stravinsky három motettáját: az 1926-os Pater Nostert, az 1932-es Credót, ennek latin szövegű változatát 1974-ben magyarországi bemutatóként, és az 1934-es Ave Mariát. Az 1962-ben T. S. Eliot versére komponált Anthemet pedig pécsi bemutatóként vezényelte Ivasivka Mátyás 1979-ben.
Most a Pater Nostert (Miatyánkot) az amerikai Gregg Smith Kórussal, a Credót pedig a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium Kamarakórusának előadásában idézzük.

Benjamin Britten (1913-1976) angol zeneszerzővel is 1961-ben vette fel a kapcsolatot Ivasivka Mátyás, aki először a kották mellett lemezfelvételeket is kapott a brit zeneszerzőtől. Egykori tanárától, Agócsy László (1906-1993) karnagytól pedig megkapta a Ceremony of Carols (Karácsonyi énekes játékok) című hárfával vagy zongorával kísért kompozíció kottáját is, melyből 1964-ben a Liszt Teremben módja volt Janus Gimnáziumbeli leánykarával Kodály előtt is előadni részleteket, s a Mester dicsérte Britten interpretációjukat.

Benjamin Britten dedikált portréképe az Ivasivka Mátyásnak írott levélben

Újabb lemezfelvételek küldése és levelezés után hatalmas meglepetésként az angol zeneszerző rájuk bízta Missa brevis című, 1959-ben a Westminster Katedrális Fiúkórusa számára írott művének magyarországi bemutatóját. A Tanár úr először szabadkozott, hogy neki nincsenek ilyen kisfiúkból álló kórusai, ám Britten megnyugtatta, hogy lányokkal is ugyanolyan jól elő tudják majd adni. Így került sor 1966. április 30-án a magyarországi bemutatóra a Liszt Teremben, melynek orgonáján Halász Béla (1908-1991), a Pécsi Székesegyház orgonistája játszott, a Pécsi Janus Pannonius Gimnázium Leánykarát Ivasivka Mátyás vezényelte, a szólisták Szigeti Mária szoprán és Sikarai Kovács Katalin alt voltak. A nagy sikerű bemutató után a lányok egy népművészeti párnát küldtek Brittennek, aki a fentebb látható dedikált fényképpel köszönte meg e figyelmességet.
Most a 2013-as, Britten születésének centenáriumi évében, a Pécsi Bazilikában készült koncertfelvételről ajánljuk meghallgatásra-tekintésre Britten Missa brevisét, azaz Rövid miséjét a pécsi Bartók Béla Leánykar és szólistái, Németh Blanka, Schmidt Tímea és Lantos Judit, valamint az orgonista Balatoni Sándor előadásában, Rózsa Bernadett vezényletével.

A végére hagytam Ivasivka Mátyás Tanár úr és a magam egyik kedvenc zeneszerzőjét. Dmitrij Sosztakovics (1906-1975) elsők között válaszolt a Nagy Lajos Gimnázium karnagy-zenetanárának kérésére, bár válasza az volt, hogy „Sajnos jelenleg nem rendelkezem olyan művel, amit kért, de amikor ebben változás lesz, elsőnek elküldöm majd Önnek”.

Az ENSZ-indulóvá lett világslágert komponáló ifjú Sosztakovics

Erre sajnos nem került sor, de a Tanár úr mégis kedves emlékként őrzi a levelet. Sosztakovics ugyanis a légiposta borítékra úgy írta a címzést, hogy nemcsak Pécs nevét és a címet írta le oroszul, de még a gimnázium nevét, a Nagy Lajost is lefordította, Velikij Ludvigként.

A nevető zeneszerző, Sosztakovics

Ivasivka Mátyás egyébként ott volt 1962-ben a Pécsi Nemzeti Színházban, ahol a Leningrádi Filharmonikusok Jevgenyij Mravinszkij vezényletével adták elő Bartók Concertója mellett Sosztakovics előző évben, 1961-ben komponált 12. szimfóniáját. Tanárként is jó példával járt elől, amikor meghívott néhányunkat a lakására egy kis zenehallgatásra, s engem például – akiről tudta rajongásomat Sosztakovics iránt – megajándékozott egy olyan lemezzel, ahol Sosztakovics maga zongorázott együtt fiával, a későbbi világhírű karmesterrel, Maximmal.

Apa és fia, Dmitrij és Maxim Sosztakovics

A Tanár úr nem nyugodott bele, hogy lévén Sosztakovics az „1951-es 10 poéma forradalmi költők verseire” című ciklusa után nem írt kórusművet, ő már nem fog tudni tőle mit előadni. S eszébe jutott Sosztakovics első énekelt „világslágere”, az 1932-es Ellenterv című film dala, melyet Szalmás Piroska fordításában „Szép gyermekem, jöjj ki a rétre, hol traktorok hangja zenél” kezdősorral már a Horthy-korszakban is énekeltek a munkásmozgalomban, később pedig a magyar cserkészek is írtak hozzá egy másik szövegverziót, mely így hangzott: „Örvendj velünk, cserkészpajtás”. A fentebbi kezdősor pedig úgy alakult át, hogy „Szép gyermekem jöjj ki a rétre, hol kismadarak dala kél”. S miután erre idősebb dalosai is emlékeztették a Tanár urat, kitalálta azt a szerintem zseniális ötletet, hogy Sosztakovics születésének századik évfordulójára, ami majdnem egybeesett a cserkészet 2007-es centenáriumával, felvételt készítsen Sosztakovics dalának „cserkészverziójáról”, s ezt később megjelentesse a 2007-es jubileumra megjelentetett és világszerte terjesztett CD-n is.
Mivel erről Youtube felvétel nem áll rendelkezésre, mindenkinek javaslom, hogy, akárcsak az eddig említett művek esetében, keresse fel a Csorba Győző Könyvtár Zeneműtárát, ahol elolvashatják Ivasivka Mátyással írott könyvünk itt írott témaköreit és meghallgathatják a hozzájuk tartozó hangfelvételeket.
    Egy egészen különleges felvétellel zárjuk Ivasivka Mátyást köszöntő összeállításunkat. Ezen Sosztakovics „Dal az Ellentervből” című dalát – melyet az amerikaiak 1943-tól Leopold Stokowski átiratában indulóként játszottak – 1954-ben New Yorkban, mint az ENSZ indulóját adtak elő amerikai zenekarral és kórussal és új angol szöveggel.

Fotó: Internet

  Kovács Attila
                                    Amtman Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő