„George Babbitt tipikus kisvárosi figura... A negyvenhat éves ingatlankereskedő életéből látszólag semmi sem hiányzik, a rohamtempóban modernizálódó társadalom összes vívmánya elérhető számára, egyvalamit kivéve: a boldogságot. Babbitt a teljesítménykényszer és az elégedetlenség kettős prése alatt nyög. Szorult helyzetéből először a fantázia világába menekül, majd a társadalmi konvenciók lerombolása felé tör, hogy ábrándjait megvalósíthassa. Három gyermekét és szerető feleségét cserbenhagyva űzőbe veszi álmai tündérét, akit egy vonzó, bohém, fiatal özvegy képében vél megtalálni.”
„Szerény körülmények között élő, de a kultúrát igénylő családban született, 1885. február 7.-én egy Sauk Centre (Minnesota) nevű faluban. Apja szigorú fegyelemben nevelte őt és két bátyját. Gyerekkora magányosan telt. Nehezen talált emberi kapcsolatokat, zárkózott és visszahúzódó volt, szabadidejét olvasással és naplóírással töltötte. Nagyon jól tanult, így a középiskola elvégzése után, 1903-tól a színvonalas Yale Egyetemen folytatta tanulmányait ahol olyan egymástól távol álló tantárgyakat hallgatott, mint a történelem, a lélektan vagy a természettudományok... Az egyetem alatt romantikus versei és rövidebb karcolatai jelentek meg az egyetemi újságban, melynek később szerkesztője is lett. Az egyetemet csak 1908-ban fejezte be, mert időközben munkát vállalt az Upton Sinclair által létrehozott szocialista közösségben, ahol kazánfűtő volt. Kezdetben ő is az utópista szocializmusban látta a társadalom lényegét. Az itt szerzett tapasztalatok is tanulságul szolgáltak számára a társadalmi igények áttekintésére.
A diploma megszerzése után egyik munkától a másikig ment, újságoknak és kiadóvállalatoknak dolgozott, majd New Yorkba költözött, ahol szabadúszó íróként tevékenykedett, később megházasodott. 1915-ben már megjelent egy regénye A sólyom útja címmel.
A világháború utáni általános elkeseredettség azon fiatalok körében, akik átélték a háború értelmetlen kegyetlenkedéseit, egyre nagyobb méreteket öltött. „Elveszett nemzedéknek” nevezték magukat, akik otthon sem érzik jól magukat. Ez az időszak megalapozta az amerikai irodalmat. Ennek a korszaknak volt a jelentős képviselője Lewis is, aki első nagy sikerét A Fő utca című regényével aratta. A regény Amerikában mintegy fél millió példányszámban kelt el. Ezt követő, szintén hangos sikert megért regénye a Babbitt volt… Munkáit a realizmus jellemzi, a főhősök sokszor gúnyképek, a történet az amerikai társadalom szatírája. Kritikai realizmusa mindent elsöprő.
A hihetetlen sikernek örvendő regények után egy még sikeresebb következett, egy igazi remekmű, az Arrowsmith. A mű egy idealista orvosról szól, egy eszményi emberről. Itt már nincs gúnykép, egy emberről mesél, aki nem hajlandó a korrupció előtt meghajolni. A regényéért Pulitzer-díjjal jutalmazták. A díjat minden gondolkodás nélkül visszautasította, mondván, hogy ő nem azt az optimista amerikai életet mutatja be munkáiban, amiért egyébként a díjat adják. Ezután sorra következtek a további jól megírt és érdekes regények, de visszatekintve az Arrowsmith kétségkívül a legszebb és legjobb regénye.”
„A Dodsworth is egy érdekes regénye, mely 1929-ben jelent meg, s amelyet európai útja során írt. A műben hangot ad azon véleményének, miszerint a gazdaságilag fejlett Amerika mennyivel kezdetlegesebb az ősi kultúrájú Európánál. Ezt követően többet élt Európában, mint Amerikában, viszont regényeinek főhősei továbbra is amerikaiak. Egyik legjellegzetesebb polgári asszonyalakja Ann Wickers. Regényének – Ann Wickers – címadója egy nagyszerű asszony, aki mindenben jártas, mindenről véleménye van, művelt, okos, de végül egy férfi mellett és anyaként rádöbben, hogy igazi hivatása az anyaság.
Kiemelkedő munkásságáért 1930-ban neki ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat – ő volt az első amerikai, aki megkapta a rangos irodalmi elismerést: „erőteljes és eleven, humorban gazdag és a típusalkotásban különösen kiváló ábrázoló művészetéért.”
"A díj után a szerző még kilenc regényt jelentetett meg. Egészsége azonban egyre jobban cserbenhagyta, és ahogy mind jobban és jobban megbetegedett, egyre jobban elvonult a külvilágtól, nem találta helyét a világban, végül Olaszországban állapodott meg. Rómában halt meg, 1965. január 10-én, halálát szívbénulás okozta, amelyben nagy szerepet játszott minden bizonnyal előrehaladott alkoholizmusa is.”
Néhány adat a Babbitt című regényről:
A szerző a művet, Edith Whartonnak ajánlotta, aki Pulitzer-díjas amerikai regény- és novellaíró és formatervező volt.
„Főszereplője egy Babbitt nevű, teljesen átlagos ingatlanügynök, akit eleinte üzleti sikerein kívül más nemigen érdekel. Élete egy Zenith nevű városban zajlik (Zenith, Winnemac állam, mindkettő az írói képzelet szülötte); napjait irodája és a város klubja között tölti, míg rá nem döbben létezésének üres, nyárspolgári mivoltára. Megpróbál kitörni a „rendes amerikai polgár” ketrecéből: házasságtörő viszonyt létesít, kétes társaságokba jár éjszakai életet élni, eltávolodik a vallástól, és szimpatizálni kezd a szakszervezettel. Társai, akik a város vezető kereskedelmi közösségét alkotják, nem tűrik Babbitt lázadását, aki végül kénytelen meghunyászkodni. A zenithi helyszínhez Lewis későbbi munkáiban is visszatért, mint például a Gideon Planish és Dodsworth című regényeiben.”
„George Babbitt tipikus kisvárosi figura... A negyvenhat éves ingatlankereskedő életéből látszólag semmi sem hiányzik, a rohamtempóban modernizálódó társadalom összes vívmánya elérhető számára, egyvalamit kivéve: a boldogságot. Babbitt a teljesítménykényszer és az elégedetlenség kettős prése alatt nyög. Szorult helyzetéből először a fantázia világába menekül, majd a társadalmi konvenciók lerombolása felé tör, hogy ábrándjait megvalósíthassa. Három gyermekét és szerető feleségét cserbenhagyva űzőbe veszi álmai tündérét, akit egy vonzó, bohém, fiatal özvegy képében vél megtalálni.”
„Valójában a "Babbitt" elnevezést azóta olyan típusú ember leírására használják, aki a regény címszereplőjéhez hasonlóan nem túl kulturált, nem gondolkodik túl mélyen és szigorúan megfelel társadalma elvárásainak.”
Néhány részlet a műből:
I. kötet
„Zenith városának tornyai az ég felé törtek a reggeli ködből: méltóságteljes, mértéktartó tornyok voltak, acélból, betonból meg mészkőből, szilárdak, mint a sziklák, és kecsesek, mint az ezüstpálcikák. Nem fellegvárak és nem templomok – őszintén és leplezetlenül irodaházak voltak.”
„George F. Babbitnek hívták. Negyvenhatodik évét töltötte be most, 1920 áprilisában. Nem termelt semmi kézzelfoghatót, sem lábbelit, sem vajat, sem verset, de igen járatos volt abban a magasztos hivatásban, melynek lényege: házat eladni, mégpedig több pénzért, mint amennyire a vevőnek valójában telik:”
„A tündérlány már évek óta látogatta. Mindenki más csak Georgie Babbittet látta benne – a tündérlány a rettenthetetlen ifjút… Babbitt, amikor végre ki tudott osonni a zsúfolt lakásból, rohant hozzá.”
„Myra Babbitt, George F. Babbitt felesége nagyon is középkorú asszony volt. Ránc húzódott a szája sarkától az álla aljáig, kövérkés nyaka kis zacskóba dudorodott.”
„Ott voltak már mind a reggelinél: Verona, huszonkét éves, tömzsi, barna leányzó, éppen mont végezte el a Bryn Mawr főiskolát…Ted – azaz Theodore Roosevelt Babbitt – jóképű, tizenhét éves fiú. A lángoló vörös hajú Tinka – Katherine – tízéves létére olyan volt, mint valami baba.”
„Amikor huszonnégy évvel ezelőtt Babbitt elvégezte az egyetemet, ügyvéd akart lenni. Megfontolt vitázó volt a főiskolán: úgy érezte jó szónok: már szinte látta magát az állam kormányzói székében.”
II. kötet
„Zenithben minden rendes embertől megkövetelték, hogy számtalan „páholy” és jólét-propagáló, bankettező klub közül legalább egynek, de lehetőleg kettőnek vagy háromnak tagja legyen; Rotary, Kiwanis, Propaganda Klub, Különc Fickók, Rénszarvasok, Szabadkőművesek, Rézbőrűek, Erdőlakók, Baglyok, Sasok, Makkabeusok, Pythias Lovagjai, Columbus Lovagjai – mindezeket az egyesületeket és az egyéb titkos rendeket a szívélyesség fejlett foka, a jó erkölcs és az amerikai alkotmány tisztelete jellemezte.”
„Újgazdag vállalkozók voltak, vásároltak már házat, autót, festményt és úri modort, most előkelő, rendelésre készült filozófiát óhajtottak vásárolni. Fej vagy írás alapon döntötték el, mit vegyenek: Új Gondolatot, Keresztény Tudományt vagy az episzkopáliánizmusnak egy, a szertartásokra hangsúlyt helyező, jó minőségű szabvány modelljét.”
„A Tanis Judique barátságából fakadó biztonságérzet megszilárdította Babbitt önbizalmát. Az Atlétikai Klubban mindjobban megjött a bátorsága. Vergil Gunch hallgatott; de a Vagányok Asztaltársaságának többi tagja lassanként tudomásul vette, hogy Babbitt – nem tudni, mi okból – „bedilizett”.”
„Ettől fogva állandóan ott lebegett körülötte a fekete rémület… Naponta érezte – vagy azt képzelte – hogy mellőzik. Nem kérték fel, hogy beszéljen a Kereskedelmi Kamara szokásos évi lakomáján. Orville Jones nagy póker-estét rendezett: nem hívták meg, s biztos volt benne, hogy szándékosan.”
„A Nemzethű Polgárok Szövetségének (Megjegyzés tőlem: röviden: NEPOSZ) szervezete az egész országra kiterjedt, de sehol sem volt oly eredményes és megbecsült, mint a Zenith-típusú, néhány százezer lakosú kereskedővárosokban… Zenith jómódú polgárainak legtöbbje tagja volt a Szövetségnek. Nem mind tartozott az önmagukat „Rendes Fickók”-nak nevezők fajtájához.”
„Babbitt részt vett a NEPOSZ valamennyi ténykedésében és diadalában, s teljes mértékben visszanyerte önbecsülését, lelki nyugalmát és barátai szeretetét.”
Összefoglalva: „Lewis úgy érdekes, hogy nincs benne és életművében semmi szenzációs. Színesen mutatja be a felettébb színtelen egyéniségeket és életsorsokat. Úgy rajzol élethűen ellenszenves tulajdonságokat hordozó alakokat, hogy nem is haragszik rájuk: megbírálja, de meg is érti őket. Az amerikai olvasó leteszi a könyvet, és valami ilyesmit gondol: "Hát bizony ilyenek vagyunk". Az európai ember pedig csöndesen mosolyog és bólint: "Igen, ilyenek lehetnek az amerikaiak. Ezzel ugyan nem érdemes felvágni" - de igazán senki se haragszik Babbit úrra, a nyárspolgáriság, fontoskodás, sznobság típuspéldájára, arra a viszonylag gazdag üzletemberre, aki vagyona ellenére is reménytelenül kispolgár. Unalmasabb alakot, unalmasabb történetet még senki se rajzolt meg olyan érdekesen, olykor még mulatságosan is, mint Lewis "Babbit" című regényében.”
A regényben valóban nincs semmi rendkívüli, minden olyan, mint amilyennek elképzelhetjük az „amerikai álmot”. Az író szinte filmszerűen írta meg; tökéletesen érzékelhetjük a főhős lecsúszását és felemelkedésének okát is. Ugyanakkor mégis elgondolkodtat… kérdéseket vet fel az olvasóban. Bennem egyértelműen felidézte a ma élő vállalkozó vagy menedzser típusú ember világképét, eszményeit és viselkedését is…
Ajánlott korosztály: 18+ és felnőttek
Kiadás helye: Debrecen
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Kiadás éve: 2011
