Dr. Istvánné Kollár Anikó fuvolaművész, zenetanár, zeneterapeuta és menedzser 1951. október 16-án született a Bács–Kiskun megyei Felsőszentivánon, s Kaposváron végzett általános iskolai tanulmányaival párhuzamosan az ottani zeneiskolában. Csupor László tanítványaként kezdte fuvolás tanulmányait, mégpedig olyan sikeresen, – hála a tehetség és a szorgalom mellett az apai trombitaművészi örökségnek is – ­, hogy a nála három és fél évvel fiatalabb Drahos Bélának, a később világhírűvé lett fuvolaművésznek azt mondta közös tanáruk: „Na, látod Béluskám, így kell fuvolázni”. A vele készített portréinterjúban Kollár Anikó ekkor elnevette magát, mondván, „s aztán ez lett belőle”, utalt Drahos későbbi világklasszisára.

(A videó megtekintéséhez kattintson a képre)

Kollár Anikó pályafutása is igazán remekül alakult. 1965-69 között Pécsett, a Művészeti Gimnáziumban, majd a Liszt Ferenc Zeneművészei Főiskola Zenetudományi Intézetének Pécsi Tagozatán, Barth István növendékeként folytatta fuvola tanulmányait.

Ezeket később zenei mentálhigiénés és zeneterapeuta, illetve művelődési és felnőttképzési menedzser stúdiumokkal egészítette ki az ezredfordulón

Kapos Táncegyüttes zenekara (London, 1971)

Már főiskolai tanulmányai alatt zenekarban fuvolázott a Kaposvári Csíky Gergely Színházban és a Kapos Táncegyüttesnél, 1972-75 között pedig a Pécsi Nemzeti Színház Breitner Tamás vezette Operatagozatának zenekarában, ahol számos kiváló operaelőadás és koncert részese is volt a Bizse Ágnes, Kollár Anikó és Szkladányi Péter alkotta fuvolás sor tagjaként, s mint altfuvolán is játszó muzsikusnak, sok szép, ezt igénylő feladatot adott neki Breitner Tamás, Pécs Városi Zeneigazgató.

Breitner Tamás

Most Bizet Carmenjéből a Virágáriát halljuk Horváth Bálinttal 1974-ből, amikor a címszerelő Mészöly Katalin volt.

1975 és 80 között a Somogy megyében található Marcali zeneiskola igazgatója volt, majd Baranyába visszatérve, 1980-84 között a Siklósi és a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában, a Nevelési Központban és a Janus Pannonius Tudományegyetemen tanított, valamint a Pécsi Nemzeti Színház zenekarában játszott újra. 1984-87 között a Szkladányi Péter igazgató, fuvolaművész vezetésével a nevet változtatva újjáalakult Pécsi Szimfonikus Zenekarnak lett fuvola- és kamarazene-művésze, művészeti titkára, így Szkladányi Péter mellett részt vett a 100 tagúvá váló zenekar színházi és szimfonikus koncertzenekarrá válásának előkészítésében.

Szkladányi Péter

1987-ben újabb nagy feladatnak vágott neki Kollár Anikó, aki még a Marcali időszak végén megházasodva, Dr. István Miklós, évtizedek óta a Pécsi Nemzeti Színháznál is működő-, a közelmúltban Csaba Zita korábbi színházi művészeti titkár emlékére alapított Hívó-díjjal kitüntetett orvos felesége lett.

Dr. István Miklós

Dr. Istvánné Kollár Anikó az 1987-ben működését megkezdő Pécsi Művészetek Háza (ma Művészetek és Irodalom Háza) művészeti menedzsere lett, s ez az 1999-ig tartó, 12 éves munkálkodása, valamint a következő két évben, mint a MATÁV dunántúli menedzsereként végzett, széles látókörű és lelkiismeretes tevékenykedése meghatározó volt Pécs kamarazenei, sőt egész kulturális életében. Kollégái mellett elsősorban az Ő művészi és pályafutása során kialakított kapcsolatainak köszönhetően sikerült Pécsre elhoznia a világ külföldi és hazai elitjének legjavát és élvonalát.

Kocsis Zoltán, Polgár Tibor (később jazz zenész), Kollár Anikó a szombathelyi Bartók szemináriumon (1980-as évek eleje)

Jómagam akkor szembesültem először Kollár Anikó hallatlan nagy személyes presztízsével, amikor1992-ben a Művészetek Háza állagának megóvására indított társadalmi akció keretében sikerült Pécsre hoznia az akkor már két évtizede a baranyai megyeszékhelyen nem járt Kocsis Zoltánt, aki az akkoriban alakult fiatalokból álló, Auer vonónégyessel adott koncertet a Pécsi Nemzeti Színházban, a Művészetek Háza javára felajánlva a teljes bevételt.

Kocsis Zoltán a Művészetek Házáért

Ennek előzményeiről maga így nyilatkozott az általam Vele akkor készített első interjúmban: „Amikor művész barátomtól, Kollár Anikótól értesültem, hogy milyen állapotban van a pécsi Művészetek Háza, rögtön eldöntöttem, hogy a magam módján megpróbálok segíteni.” Amikor szóvá tettem, hogy ez már Kocsis Zoltán – akkoriban a sajtóban többször felidézett – nem csekély tiszteletdíja miatt sem kis összeg, de természetesen a közönség által befizetendő bevétel sem kevés, Kocsis akkor meglepően kendőzetlenül felvállalta álláspontját. „Nézze, én úgy gondolom, hogy az természetes, hogy aki engem meghív, attól elvárhatom, hogy megfizesse az én nemzetközi tiszteletdíjam, ami jelenleg 500 ezer forint (akkor egy tanár két évi keresete!) Ugyanakkor természetesen vannak olyan kistelepülésen lévő, általam is támogatott művelődési házak, melyektől nem várom el, hogy erőn felül „kinyögjék” ezt az összeget.” A koncert egyik legemlékezetesebb műsorszáma Johannes Brahms f-moll zongoraötöse volt.

Joshua Bell világhírű amerikai hegedűművész

Kollár Anikó másfél évtizedes ezredfordulós koncertmenedzseri munkájának köszönhetően Pécsett láthattuk-hallhattuk Kocsis Zoltán mellett a vele, mint akkori európai állandó partnerével fellépő világhírű amerikai hegedűművészt, Joshua Bellt, Nicholas Daniel világhírű brit oboaművészt, a külföldön élő világhírű magyar hegedűművész, Zsigmondy Dénes (1922-2014) pedig a nála több mint fél évszázaddal fiatalabb Várjon Dénessel lépett fel a Művészetek Házában 1998-ban.       

A zongoránál Schiff András

De hallhattunk Pécsett Kollár Anikó jóvoltából olyan külföldön élő magyar világsztárokat, mint Schiff András vagy Rohmann Imre zongoraművészek, az itthon élő sztárok sorában pedig megtalálhatjuk Perényi Miklós gordonkaművészt, Drahos Béla fuvolaművészt, Szecsődi Ferenc hegedű- és Sárközi Gergely lantművészt, Szokolay Balázs zongora- és Vígh Andrea hárfaművészt. Az énekesek között olyan nagyságokat találunk, mint Rost Andrea, Sümegi Eszter, vagy a hárfakíséretes ária- és dalestet adó Gulyás Dénes. A még világkarrier előtt álló pécsi születésű csellistát, más műfajok képviselői közül említsük meg az innovatív dzsessz muzsikusokat, Horgas Eszter fuvola- és Binder Károly zongoraművészt, a kamarazenekarok közül pedig a Budapesti Vonósokat, a Capella Saváriát, utóbbit már egy kicsit későbbről, az egyik Pécsi Adventet záró koncertről.                          
Mi most az egyik legnagyobb, 1998 áprilisi, Liszt Termi, Kocsis Zoltán Joshua Bell koncert emlékére és tiszteletére egy 12 évvel későbbi, 2010-es Kaposváron adott koncertjükről idézzük Beethoven Kreutzer szonátájának 1. tételét, annál is inkább szívesen, hiszen Kollár Anikó is rendszeresen átjárt Kaposvárra, az ottani kamarazenei fesztiválok programjaira.

Dr. Istvánné Kollár Anikó pályáján jelentős fordulatot hozott a Millennium éve. Ettől kezdve egy évtizedet szentelt Pécs után a tágabb régiónak, Baranyának. 2000-től 2003-ig a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ igazgatója volt, aki az intézmény teljes arculat- és struktúraváltását vállalta magára és vitte véghez.  Ennek része volt az ún. „Baranya Ház” és a Baranya Galéria létrehozása, Közművelődési Információs Rendszer kiépítése, Web-lap készítése, valamint baranyai és regionális nagyrendezvények szervezése és működtetése. Ide tartoztak az „Országos Szőttes és cserépvásár”, a „Szőlő és bor ünnepe”, a „Mediterrán ősz”, a „Határon túli Magyarok Fesztiválja”, „Pécsi Adventi Fesztivál”, valamint országos közművelődési konferenciák, fórumok szervezése, sőt akadt, amikor még koncertet is szervezett Kollár Anikó a József Attila utcai székházba.

Robert Thies | Boglárka Kiss

Utóbbi, az amerikai koncertzongorista, Robert Thies és későbbi feleségének, a pécsi születésű Kiss Boglárka, Los Angelesben élő fuvolaművésznek sok újdonságot, így például Billy Childs (1957-) Szonátáját is tartalmazó koncertjéről szóló kritikai beszámolóm még a Bartók Rádió Új Zenei Újság című műsorába is bekerült.

Dr. Istvánné Kollár Anikó ezt követően a Baranya Megyei Önkormányzat közművelődési főtanácsadójaként dolgozott, majd az Országgyűlés elnökének Baranya megyei képviselőirodáját vezette 2006-2009 között.

Hangszerbemutatón egy növendékkel

Ezután új fejezet kezdődött pályáján, 2009-től ugyanis mindmáig újra a tanári tevékenység került előtérbe, mégpedig a legkisebbek tanítása furulyára és fuvolára az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskolában.

S, hogy mi az, ami kimaradt e pályarajzból? Például az, hogy mennyire szereti a képzőművészetet, irodalmat, színházat, balettet, koncerteket és a Családot. Általa, vagy mások által szervezett kiállítások megnyitóin gyakran vállal szólista közreműködéseket, tagja a Bicsérdi Nemzetközi Művésztelepnek, a Pécs-Baranyai Népművelők Egyesületének, a Zeneművészet Országos Szövetségének, a Kultúraközvetítők Társaságának, a Magyar Zeneterápiás Egyesületnek, a Magyar Művészetterápiás Társaságnak, az ALIUS Alapítványnak és a ZETA-nak (Zenetanárok Társasága,). Egyik alkalommal pedig tagja volt a Pécsi Országos Színházi Találkozó közönség zsűrijének.

Az ALIUS Alapítvány az állami iskolarendszerben nem képezhető, halmozottan sérült, fogyatékkal élő gyermekeknek és fiataloknak ad támogatást, többek között művészet és mozgásterápiák segítségével. Az Alapítvány szervezésében rendszeresen tartott előadásokat Dr. Istvánné Kollár Anikó a PTE Szülészeti Klinikáján, a PTE Művészet Karán, a művészetterápia végzős hallgatóinak és a Janus Pannonius gimnázium valamennyi évfolyamának. Íme, csak néhány, előadásainak beszédes címei közül: „Család születik” – ennek címe megegyezik a Szülészeti Klinika „Család születik” programjáéval – „Gyógyíts meg zene”; „Sötétből a fény felé”; „Ahol a szó véget ér…”.

Kollár Anikó magáénak tudhatta a költő, Csorba Győző és a szobrász, Bencsik István atyai barátságát, én pedig sok-sok koncerten lehettem kísérő jó barátként partnere élmények átélésében és megosztásában.
S akik a mindezekhez szükséges belső erőt, fényt és derűt, a Lélek kisugárzását segítették, a CSALÁD, ha csak néhány képben is (a családtagok engedélyével).

Anikó, Miklós, Gábor | Nóri (Spanyolországban él) és Lili | az unoka, Anna (Nóri lánya)

Kedves Anikó! Mi mást tehetnék e jeles, kerek évfordulódón, minthogy azt kívánjam, még számtalan szép ünnepben legyen részed, cserébe azért a sok-sok szépségért, jóságért, melyben részesítettél minket és Családodat, s szóljon tiszteletedre legkedvesebb zenéd, Maurice Raval Pavane-ja. Az Orchestre de Parist Daniel Barenboim vezényli.

Fotók: Internet                       

Kovács Attila
            Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő