Napjaink egyik legkiválóbb magyar zongoraművésze, a Liszt-díjas Balog József, aki 2005-ben Hungaricum című Liszt lemezével elnyerte a Liszt Ferenc Nemzetközi Lemez-Nagydíjat, s azóta is számos lemezével és ősbemutatós koncertjével támogatja a 20. századi és jelenkori kortárs zenét is. Lemezre vette Liszt Transzcendens etűdjeit, egy Bartók zongoramű-válogatást, melyben az eredeti népi anyagot is felvették, Lajtha László és Kodály Zoltán zongoraműveit, Wolf Péter Wolftemperiertes Klavier című, általa ősbemutatóként előadott 24 prelűdből álló sorozatát és egy nagy feltűnést és hatalmas szakmai és közönség visszhangot kiváltott, kizárólag kortárs magyar művekből álló koncertjének műsorát is. 2017-18-ban pedig „Gershwin Rhapsody in blue” címmel egy reprezentatív válogatást tartalmazó lemezt készített a 120 éve született és 80 éve elhunyt nagy amerikai zeneszerző és zongoravirtuóz, George Gershwin (1898-1937) zongoraműveiből.

            Balog József Gershwin lemezét a szerző első zongoraműve, a Will Donaldsonnal 1917-ben közösen írt Rialto Ripples, melyben a ripples a (víz) csobogásra, a Rialto pedig egy híres, a Brodwayn található színházra utal, közvetve pedig a híres középkori olaszországi Rialto-hídra.

A szinkópált, ragtime stílusú mű után az 1935-ben komponált Porgy és Bess című népopera egyik legismertebb, önállóan is gyakran felhangzó „slágere”, a Summertime (Nyáridő) című altatódal átirata hallható Beryl Rubinstein feldolgozásában, melyet Balog József ragyogóan épít fel az egészen finom billentésű lírai indítástól a középrész szenvedélyes kitörésének drámáján át, a zárórész bensőségesen visszatérő – Babitscsal szólva – „lírikus epilógjáig”.

            Az ezt követő Songbook (Daloskönyv) különböző musicalek közismert songjaiból álló dalfüzére, melyek átiratát maga Gershwin készítette, s Balog József hozzá méltó hitelességgel adta át magát a hol vidámabb, gyorsabb, hol szomorkásabb, lassú szerzemények hangulatának. Hallhatjuk a hét dal között többek között a Swanee, a ‘S Wondeerful és a Strike up the Band örökzöld dallamait is.

            Ezután következik a tulajdonképpeni, eredetileg is zongoradarabnak szánt, 1926-ból való  3 Preludes, melynek lírai második darabja gyakran volt Leonard Bernstein Gershwin Kék rapszódia előadásainak ráadás száma, a harmadik, Spanyol prelűdnek is nevezett darabot pedig Vukán György is előadta ugyancsak a Kék rapszódiában, egy kadencia részeként.

            A lemez csúcspontja a nálunk tévesen és leegyszerűsítően „Kék rapszódiának nevezett címadó szám, a Rhapsody in Blue, melynek fergeteges szólózongora-átiratát maga Gershwin készítette, jól kiemelve az eredeti műben is meghatározó zongora hol fergetegesen virtuóz, vagy épp bensőségesen lírai karakterét, melyeket Balog József a szerzőéhez hasonlítható, tempóiban talán még kissé fegyelmezettebbnek is tűnő, dinamikájában viszont még frissebb, ragyogó előadásában élvezhetünk.

            A mintegy 58 perces időtartamú lemez hátralévő húsz percét tekinthetjük afféle ráadásnak is, hiszen a világhírű amerikai zongoraművész, Earl Wild (1915-2010) 1976-ban készített „Virtuóz etűdök népszerű dallamokra” címmel egy egyveleget Gershwin Daloskönyvének hét darabjából, melyek között ott találjuk, a Lizát, a Somebody loves Me-t, a Lady Be Goodot, a The Man I love-ot és az I got Rhytmt is. Ezeket a darabokat is a dalok eredeti karaktereihez igazodva, hitelesen, ugyanakkor a dzsesszes intonációra is figyelemmel játssza el Balog József. Mi most azonban a címadó Rhapsody in Blue-t ajánljuk a lemez meghallgatásához, újabb ízelítőként.

A könyv az OPAC-ban is megtalálható.

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő