Zongoraművészi és tanári tevékenysége révén Pécs zenei életének egyik meghatározó alakja, aki zeneszerzőként is – főleg zongoramuzsikájával – elismerést vívott ki magának, 1930. április 13-án született Diósgyőrött. Tanulmányait diósgyőri és miskolci előtanulmányok és gimnáziumi érettségi után Budapesten, a Zeneakadémián Wehner Tibor zongora- és Viski János zeneszerzés-növendékeként folytatta, de olyan kiválóságok is tanították, mint Kodály Zoltán, Járdányi Pál, Molnár Antal, Bartha Dénes, Szabolcsi Bence és Szervánszky Endre. Kiváló tanulmányi eredményei révén lehetősége volt, hogy még főiskolai növendékként részt vehessen Kodály Zoltán 70. születésnapjának zeneakadémiai megünneplésében.
Művészi pályafutását az 1953-as bukaresti Világ Ifjúsági Találkozó versenyének hazai válogatójával kezdte, melyen Frankl Péter, Gabos Gábor és Vásáry Tamás társaságában a legjobb négy közé választva delegálták a világversenyre. Ettől kezdve rendszeresen foglalkoztatta a Magyar Rádió és az Országos Filharmónia, melynek 1973-86 között hivatalos szólistája is volt, így a hazai városok mellett fellépett Ausztriában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Finnországban, Jugoszláviában, Lengyel-, Német- és Olaszországban és a Szovjetunióban.
Tanári pályakezdése Zalaegerszeghez köti, ahol az 1953 őszén megalakult Zalaegerszegi Zeneiskola tanára – itt találkozott a szintén itt tanító pécsi Ivasivka Mátyással –, majd a harmadik tanévtől rövid ideig igazgatója lett.
Távozásának egyszerű oka volt. Miután tanárhiány miatt óradíjasként szerződtette a helyi kántort, Király László későbbi zenetanárt, karnagyot, - a zeneszerző és rádiós zenei rendező, Király László édesapját -, akit a karácsonyi szünetben „Párthatározattal” (!) elbocsátottak, Bánky József úgy döntött, hogy ilyen körülmények között nem maradhat ő sem.
Így került Bánky József Budapestre, ahol a Csányi László és Botka Valéria által vezetett Magyar Rádió Gyermekkórusa mellett a rádióban működő zeneiskola óradíjas tanáraként dolgozott. Itt érte tanítás közben 1956. október 23-a, a forradalom kitörése és a Rádió ostroma, melyre egy általam készített portréinterjúban így emlékezett: „Mire befejeztem a tanítást, bejött Botka Valéria, és közölte, hogy már nem mehetünk ki a főkapun, mert ott tömeg van és lincshangulat, és kivezetett minket egy hátsó kapun, valahol az udvar végén. Utána egy darabig állt a tanítás, és amikor folytatódhatott, akkor láthattam a stúdiókban a véráztatta tapétákat és szőnyegeket, és a sok-sok géppuska- és géppisztolynyomot a folyosókon és stúdiótermekben.”
Ilyen előzmények után került 1958-ban, Antal György hívására Bánky József Pécsre szakiskolai, majd főiskolai tanárként. 1966-tól a Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatán dolgozott, ahol 1989-95 között a zongoratanszék vezetője volt, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának oktatója mind a mai napig. Bánky József legismertebb növendékei: Sólyom László köztársasági elnök (!), Kovács Sándor a későbbi zenetörténész, az Új Zenei Újság szerkesztő-műsorvezetője. Galgóczy Judit, a főleg zenés színházi produkcióiról ismert rendező, és Szabadfy Mónika zongoraművész-tanár.
Zongoraművészként Bánky József nevéhez fűződik több hatalmas zenetörténeti és zongorairodalombeli kihívás pécsi bemutatóként történt előadása, melyek közül elsőként a zongora-zenekaros versenyműket kell említeni. Ő mutatta be elsőként Pécsett - 80 évvel az ősbemutató után (!) - Johannes Brahms B-dúr zongoraversenyét 1960-ban, valamint Maurice Ravel mindkét (D-dúr és G-dúr) zongoraversenyét, de elsőként adta elő Bartók Béla 1926-ban komponált I. zongoraversenyét is, melyeket azóta is csak a legnagyobbakkal - Ránki Dezsővel, Fazil Say-jal, Jandó Jenővel, Csalog Gáborral, Andrej Gavrilovval és Kocsis Zoltánnal – hallhattunk. Ő épp a Bartók mű előadása közben ”futott versenyt az élettel”.
Volt olyan mű is, ami azóta sem szólalt meg, hogy Bánky József előadta. Ez pedig Benjamin Britten Deversions (Elterelések) című, zongora balkézre és zenekarra írt versenyműve, melynek 1950-es átdolgozását adta elő a kiváló pécsi muzsikus. De ő játszotta elsőként Pécsett Szergej Rachmanyinov 1934-es Paganini-rapszódiáját, melyet a híres 24. caprice-ra írt a zseniális orosz zongorista-zeneszerző.
Ő szólaltatta meg először Pécsett - születése centenáriumán, 1962-ben -, Debussy 24 prelűdjét, Ravel Miroirs-ját, Liszt 12 transzcendens etűdjét és három egymást követő hangversenyen Liszt teljes Zarándokévek ciklusát. De emlékezetesek voltak a zongorairodalom egészére kiterjedő egyéb előadásai is Bach, Händel, Scarlatti, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Liszt, Brahms, Franck, Muszorgszkij, Balakirev, Szkrjabin, Sztravinszkij és Prokofjev műveiből, miként Kodály és Bartók-interpretációi is. Végezetül az ezredforduló után hálaisten egyre gyakrabban játszotta saját kompozícióit is, melyek száma csaknem háromszáz, többségében zongoramű, melyekről így írt: „Mostani kompozícióim nem virtuóz igényűek, s holmi meghökkentő avantgarde stílusról sem tanúskodnak. A mai, egyre lélektelenebbé váló világban csak azért is a lélektől lélekig ívelő üzenetek fontosságát hangsúlyozzák, s a számtalan apróbb-nagyobb darab, mely szinte hétről-hétre születik, naplószerűen tükrözi gondolataimat, érzéseimet, a lélek sokszor meg nem fogalmazható, szavakkal ki nem mondható vágyait, aggodalmait, vagy tiltakozását.”
Kamarazenészként elsősorban a kiváló Liszt-díjas pécsi hegedűművésszel, Gyermán Istvánnal adott sok emlékezetes pécsi, budapesti és külföldi koncertet, melyeken főleg, Beethoven és Brahms műveit hallhattuk felejthetetlen szépséggel, s melyeket a rádió is gyakran élő, egyenes adásban közvetített. Ezek közül Prokofjev Rómeó és Júlia balettjének részlete, Júlia halálának csodálatos előadása felkerült a Gyermán István emlékét megőrző, általam szerkesztett CD-re is.
Zenekari hangversenyein a pécsi karmesterek, Antal György, Breitner Tamás, Nagy Ferenc, Paulusz Elemér mellett olyan dirigensekkel játszott együtt, mint Borbély Gyula, Kórodi András, Lehel György, Lukács Ervin, vagy Melles Károly. Az előadott művek között pedig Bach, Haydn, Mozart és Beethoven versenyművei, és a már korábban említettek mellett megtaláljuk Schumann a-moll és Chopin f-moll zongoraversenyét, Liszt Esz-dúr és A-dúr versenyművét, Haláltáncát és Magyar fantáziáját, Franck Szimfonikus változatait, Csajkovszkij b-moll és Rachmanyinov 2. c-moll zongoraversenyét, valamint Bartók rendkívüli nehézsége miatt ritkán játszott, Pécsett általa bemutatott I. zongoraversenyét is.
Bánky József a fentebb felvázoltnál is gazdagabb munkásságát, merthogy például a Pécsi és a Magyar Liszt Ferenc Társaságban – melynek Társelnöke is – végzett munkájáról, a sok-sok ragyogó előadásról még nem is szóltunk, eddigi pályafutása során sokszor elismerték. Így megkapta 1977-ben Pécs Megyei Jogú Város Művészeti Díját, 1979-ben a Baranya Megyei Tanács ”Janus Pannonius” Díját,1994-ben a Liszt Társaság „Cziffra György-díját, 1998-ban a Baranya Megyei Közgyűlés Tudományos és Felsőoktatási Díját, 2000-ben Pécs Megyei Jogú Város Milleniumi Díját, 2004-ben a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, 2010-ben Pécs Város Pro Communitate díját, 2013-ban a Pécsi Tüke-emlékérmet, 2016-ban a Pécs város Díszpolgára kitüntető címet, 2019-ben pedig a Pécsi Tudományegyetem Professor emeritusa lett.
Mi most a 2020. április 13-án 90 esztendős Bánky Józsefet egyik ragyogó Youtube felvételével köszöntjük, melyben egyik kedves komponistája, Claude Debussy (1862-1918) zenéjének sokszínű világába vezet el mindannyiunkat egy ragyogó tanóra keretében, melyben az előadást saját és tanítványai zongorázásával egészítette ki.
Isten éltessen még nagyon sokáig mindannyiunk örömére kedves Bánky József!
Fotók: internet
Kovács Attila
Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő