Az INDIT Közalapítvány és a Drogprevenciós Munkacsoport közös kiállítási anyaga, az Ezerarcú iszákosság az addiktológiai problémák szélesebb összefüggéseit mutatja be:
„Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll;Eloszlik, mint a buborék, S marad, mi volt a puszta lég.” (Vörösmarty)
„Vannak ugyan, kik állítani merészek, / Hogy Erzsók asszonyom arcát nem a szende szemérem, / Hanem a borital festette hasonlóvá /A hajnali pírhoz. / De ezek csak pletyka beszédek; / Mert Erzsók asszony nem is issza a bort… / Csak úgy önti magába.” (Petőfi)
„Minden szép nőből végül is drágakövet lehetne készíteni. Vagy bort – de akkor nem kristályosítani kellene, hanem feloldani. A drágakövet úgy használnám, hogy aranyba foglalnám és esszenciáját a szememen keresztül magamba szívnám. A bort természetesen úgy, hogy meginnám. A Zsoltár azt mondja: Kóstoljátok meg és lássatok.” (Hamvas)
A zsidó-keresztény-, vagy a görög-római kultúra meghatározó részét képezi a bor, pl. a módosult tudatállapot, a karneválok, az orgiák által, de a szentáldozás lényeges eleme is. Az alkoholos italok készítése és fogyasztása mondhatni egyidős az emberiséggel, a társadalmi léttel. Kultúránk, életünk szerves tartozéka.
Másrészről a világ „civilizált” felén a hatalom-megtartás fontos kelléke volt a lakosság lerészegedésének biztosítása, vagy legalábbis ennek a lehetőségének fenntartása.
Mi, magyarok alig több mint 1000 éve kezdtük meg európai pályafutásunkat, de az alkohollal átitatott nemzeti öntudat tekintetében igen jól beilleszkedtünk. Erről tanúskodik számos borvidékünk, az égetett szeszek tekintetében pálinka nagyhatalom vagyunk – hungarikumokkal –, és kézműves sörökkel már simán lefőzzük a cseh, bajor és belga serfőzdéket is…
Ugyanakkor az alkohol a pszichoaktív szerek veszélyességi rangsorában igencsak előkelő helyet foglal el. Ha ma találná fel valaki, biztosan nem kerülhetne az államilag támogatott drogok kategóriájába. Az orvostudományi egyetemen azt tanítják, hogyha megtanuljuk az alkohol káros szövődményeit, akkor gyakorlatilag tudjuk az orvostudományt.
Persze az élet nagy és apró pillanataiban előkerül a pohár, s a flaska, gondot űz és jókedvre derít, oldja a gátlásokat, s a nyelvet, táncra perdít, és szexuális kedvet csinál.
Kérjük, tegye fel a kezét az a személy, aki szénsavmentes ásványvízzel szokott szórakozni! – mondhatnánk harsányan a pécsi borvidék kellős közepén…
Szóval sorolhatnánk tovább pro és kontra érveinket, de már ezekből is látszik, hogy bonyolult és rafinált jelenséggel van dolgunk.
Erről szól kiállításunk is, bemutatva ennek sokszínűségét, és sokrétűségét. És mi a kulcs? Talán leginkább a mértékletesség, hogy ne csapjuk be magunkat, hogy legyünk óvatos duhajok…
Dr. Szemelyácz János
A kiállítás október 1-30-ig tekinthető meg a Tudásközpont -1. szinti aulájában.
