Itáliai vulkántúra
A pipáló Vezúv, Pompei és Herculaneum romjai egyetlen olasz vulkántúra programjából sem maradhatnak ki. Külön látványosságot jelentett Pozzuoli és környéke, s a Solfatara-kráter, ahol a kénes gőzben sátrainkat felvertük. A Nápolytól délre fekvő Paestum három temploma mind a mai napig az ókori építészet nagyszerűségének állít emléket. Aztán irány Szicília, ahol Taorminával, a nagyszerű Alcantara-szurdokvölggyel, s Európa legmagasabb működő vulkánjával, az Etnával barátkozhattunk. Mindezen felbuzdulva, egy kiadós túra után a tűzhányó kráterének peremén állhattunk, s szívhattuk magunkba a tömény kénszagot.
Aztán a Lipari-szigetek kerültek terítékre. Liparin volt a főhadiszállásunk, ahonnan csillagtúra keretében látogattunk meg további négy kisebb szárazulatot. Volcano szigete a vulkáni utóműködés paradicsoma, Salina csodálatos partvidékével és dús növényzetével vívja ki az odalátogatók figyelmét. A hangulatos Panareán csak rövid időre álltunk meg, s végül az állandóan aktív Stromboli következett, ahol a hegy esti tűzijátékkal ejtett bennünket ámulatba.
